Várgesztes Komárom-Esztergom megyében, a Vértes északnyugati csücskében fekvő község. Gesztes vára szabályos téglalap alaprajzú váraink közé tartozik. Hasáb formájú tömegében egy kis belső udvarhoz kétoldalt csatlakoznak a lakószárnyak. A külső tornyok és hozzá építések a második udvarral későbbiek, XV-XVII. századiak. Az egész várat a domb közel vízszintes peremén szabálytalan alaprajzú külső kőfal övezte, ebben volt a kaputorony is. A település 1917-ben vette fel a Gesztes elé a „vár” előtagot és lett Várgesztes a neve.

A vár építésének pontos dátumát nem tudjuk, de első okleveles említése 1326-ból való, amikor Károly Róbert cserével megszerezte azt a Csák nemzetségtől Csókakővel, Bárorkővel, Csesznekkel együtt. Más források szerint első említése 1332-ből származik. A XIII. század végén a Csák nemzetség kővárakat emeltetett, hogy megvédje birtokait. Közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is. A Csákok ugyan Károly Róbertet támogatták a trónért folytatott harcában, az uralkodó mégis félt a hatalmát veszélyeztető nemzetségtől, ezért 1326-ban más földekért cserébe megszerezte Gesztest. Korabeli források tanúsága szerint 1342 körül Nagy Lajos király utasítására lebontották a korai erődítményt, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt építsenek, amely a továbbiakban a vértesi vadászterületet sűrűn felkereső uralkodó rezidenciájául szolgált. 1410 körül Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak, később a Rozgonyi család, majd az Újlakiak tulajdonába került át. A Rozgonyiak 1460-ban minden gesztesi tulajdonukat Újlakira ruházzák át. Az 1520-as években az enyingi Török család tulajdonolta.

A várat először 1529-ben ostromolták a törökök. A tatai vár 1543-ban történt elfoglalása után Gesztes várát is bevették, majd felégették. 1558-ban ismét elfoglalták és 35 főből álló őrséget állítottak a várba. A tatai vár újabb, 1566-os bevételének a hírére a török őrség elszökött a várból. Salm generális hadai foglalták el az üres várat. 1567-ben a törökök visszafoglalták és az 1568-as béke is a kezükön hagyta. 1588-ban a győri és a pápai várnagy, valamint a várat ismerő Radics vajda elhatározták, hogy visszaveszik a várat. Ezt a törökök a fegyverszünet megszegésének tekintették, amiért Ferhát pasa felháborodott levelet írt Ernő herceghez. Ő ezután elrendelte a vár visszaadását a törököknek. 1597-ben Pálffy csapatai foglalták el, de még ebben az évben visszavették a törökök, és 1599-1600-ig ismét török kézen volt. 1605-ben Bocskai hajdúi foglalták el és innen kezdve végig magyar kézen maradt. 1647-ben a várat a Csákyaknak adták zálogba. 1652-ben a megviselt várat helyreállították. Az utolsó török portyáról 1669-ből tudnak a források.

A hadászati szerepét vesztett romos vár és a hozzá tartozó uradalom az Esterházy család birtokába jutott. A vár sorsát egy 1733-as rendelet pecsételte meg, mely szerint köveit szabadon elhordhatták a környék építkezéseire. A vár pusztulásnak indult, a tulajdonos Esterházy József engedélyével, köveit a majki kamalduli-rendház építésénél használták fel.

1877-ben Rómer Flóris készített felmérést romjairól, majd 1942-ben Lux Géza és Csányi Károly kutatta a várat. 1932-ben a vár romjai között a Magyar Munkás Turista Egyesület menedékházat épített, amely a háborúban elpusztult. 1945-ig a vár az Eszterházy-család tulajdonában volt. 1960-1963 között az Országos Műemléki Felügyelőség Erdei Ferenc tervei szerint állította helyre a várat. Ennek során az egyik tornyot turistaszállóvá alakították, ahol étterem és egy kis büfé működött, a tetején pedig kilátóhelyet létesítettek.
Több jelentősebb várfalrészlet leomlása után, 2013. október 31-én bezárta kapuit. 2021-ben, 800 millió forintból kezdték meg a helyreállítási, felújítási munkálatokat.