Folytatva az előző cikket, ezúttal a szintén a Királyerdő-hegységben található Nyers-kő-barlanghoz látogatunk el. Mint említettem, azon a hétvégén a Jád-patak völgyének környékén küzdöttem a szintekkel. A túra során a Bulz-kőre való feljutás és a Nyers-kő-barlangba való bejutás volt a cél. Mindkettő szerencsésen teljesült, pedig volt hullámzás és szint is bőven. Az idő viszont csodálatos volt és az őszi színek is a maguk teljességében pompáztak. A fák lassan életciklusuk végére érő levelein átsütő és azokon táncoló napfény különös hangulatot árasztott az indián nyár egyik tökéletes hétvégéjén.

Túránk a Jád-patak völgyében kezdődött és innen indultunk fel a 780 méter magasan fekvő Bulz-kőre, ami nem volt egy könnyű menet, de erősek vagyunk és kitartóak.

Ezután a Királyerdő-hegység délkeleti nyúlványa, a Kisbelényesi-hegycsoport felé indultunk. Az 1027 méter magas Holdringató-csúcs alatt egy nagyon szép természeti képződmény rejtőzik, ugyanis a Nyers-kő hatalmas sziklája alatti réten található a vidék legnagyobb polje képződménye.

A hegyekkel körbezárt óriási kiterjedésű mélyedésen fut végig a patak, ami aztán a Nyers-kői-víznyelő barlangban tűnik el, illetve nagyobb esőzések után kisebb tó is kialakul itt.

Kívülről és messziről igazán különleges látvány a jelenség és a barlang ásító szája, de belülről nem számítsunk hosszú járatokra, inkább néhány kisebb teremre és mindenfelé futó nyílásokra.

A barlangot egyébként főleg a réten legelésző tehenek használják rossz idő esetén menedéknek. A októberi napsütésben a napfény szögének köszönhetően viszont remek árnyékfotókat lehetett készíteni.