Barátaimmal minden év végén – a két ünnep között – felkerekedünk egy kis kirándulásra hazánk vagy a határainkon kívül eső, de még közelben lévő valamely városba. 2024 végén Nagyváradra és Félixfürdőre esett a választásunk. Félixfürdőn nem nehéz kitalálni, hogy van egy fürdő, amit ki is próbáltunk. Utána Nagyváradon tekeregtünk az adventi forgatagban. Mindezeket azonban megelőzte az, hogy útközben megálltunk Körösszegen, a vár csekély romjainak feltérképezésére.

Ahogy közeledtünk a romok felé, feltűnt a helyi rendőrség is, mi mással, mint egy Dacia Dusterrel. Egy másodperces aggodalmunk azonnal elillant, ahogy felgyulladt a kis égő a fejükben, hogy valószínűleg a határ közelsége okán kezdtek el követni bennünket. Ekkor ugyanis még nem volt Románia a Schengeni térség része, tagja. A találkozó végül pozitív fordulatot vett, mert a társaságukban elmehettünk a vártól kb 50 méterre található régi határkőhöz és még jót is beszélgettünk velük. Abszolút semmit ellenségeskedés nem volt semelyikünk részéről.

A Sebes-Körös közelében emelt várból napjainkra csak egy szabálytalan hatszögű, 24 méter magas lakótorony maradt meg. Régészeti feltárása még nem történt meg, de egyes kutatások és az 1635. augusztus 3-án készült – a várban lévő ingóságokról szóló – inventárium szerint a külső vár kb 120 x 130 méteres területen helyezkedett el, melyet vizesárok és téglából emelt várfal vett körül. A kaputornyon keresztül megközelíthető külső várban helyezkedtek el katonák házai, istállók, raktárak, gabonamalom és kocsma. A váron kívül palánk is volt. A belső- és külső várban is voltak pincék. A belső vár, mely a lakótornyot, a mellette lévő sok szobás palotaszárnyat és a kápolnát foglalta magába, 50 x 35 méter területű lehetett.

Pontos építési ideje nem ismert, de első okleveles említése 1289-ből való. Ekkor a IV. Béla király udvari köréhez tartozó Borsa nembéli Beke birtokában volt. 1290. július 10-én a Körösszeg vára melletti táborában ölte meg IV. László királyt 28 éves korában – az általa egyébként nagyon kedvelt kunok közül – összeesküvők egy csoportja, Árboc, Törtel és Kemecse nevű elöljáróik vezetésével. Az okát a mai napig nem tudjuk, de később felmerült az is, hogy a Körösszeg várában tartózkodó Borsa nembeli „Kopasz” Jakab megrendelésére gyilkolták meg, mert a király talán Körösszeget akarta ostromolni. I. Károly 1317-ben leverte az ellene lázadó és már hatalmas területeket birtokló Borsákat. Adorján várát ostrommal foglalta el az oklevelek szerint, és ekkor történhetett Körösszeg ostroma is, amit egy 1318-as oklevél említ. Ezt követően egészen 1390-ig királyi vár volt, amikor is Luxemburgi Zsigmond odaadományozta Losonczi István macsói bánnak – aki nem mellesleg hatalomra segítette őt. Losonczi után – fiú örökös hiányában – a Csáky főnemesi család kapta meg a királytól. Okleveles adatok szerint egyébként Zsigmond király 1419-ben és 1422-ben is járt Körösszegen.

Az 1514-es Dózsa György féle parasztfelkelés során a falut is feldúlták és elpusztították, de a várak nem bírták bevenni. A vár később Nagyvárad elővára lett és jelentősége idővel egyre csökkent, állapota elavult. 1598-ban a Nagyváradot ostromló török-tatár seregek elfoglalták és felgyújtották, de sérüléseit később kijavították.

I. Rákóczi György idején hajdúk által lakott területté alakult. A körösszegi hajdúk később II. Rákóczi Györgytől kérték, hogy Körösszeg szabad hajdúváros legyen. Csáky István többször is tiltakozott a hajdúk ellen, őket 1653 után fegyverrel elkergette. Emiatt a bosszúszomjas szabadcsapatok a várat felgyújtották. Többé nem is állították helyre, a megmaradt lakótornyot pedig a későbbi századokban magtárnak használta a lakosság. A vár többi részét sajnos lebontották a környékbeli lakosok és ahogy lenni szokott, elhordták tégláit építkezésekhez.