Az élet a hideg idő beköszöntével sem áll meg, idén már a második teljes hétvégét töltöm túrázással. De szeretem csinálni, így ez sosem okoz nehézséget vagy nem érzem kötelezettségnek. Nemrég a Börzsönyben jártunk, és ezen a hétvégén is így tettünk, ismét a Börzsönyt céloztuk meg szombaton. Vasárnap a Budai-hegységben túráztunk. Szombaton, miután a Börzsönyben jól kitúráztuk magunkat, visszafelé még megálltunk a Cserhát egyik ikonikus váránál Csőváron.

A keleti palotaszárny kőfala a szakadék felől

A vár romjai a Cserhát délnyugati részén, a 349 méter magas Vár-hegyen találhatóak. A felfelé vezető út fél óránál többet nem vesz igénybe, de a terepviszonyok néhol katasztrofálisak. Csupa sár minden és menekülőút sincsen, egyszerűen muszáj a sárban menni, hiszen az erdő olyan sűrű, hogy áthatolhatatlan. Ráadásként végig emelkedő útra számítsunk. Az autót a Rákóczi utca végén lehet hagyni, innen indul a túra. Az előbb említett útvonal jobbra fordulva kezdődik, de azt olvastam néhol, hogy egyenesen is fel lehet jutni a várhoz. Ezt nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, mindenesetre fentről megpróbáltunk lejutni azon az útvonalon, elhaladtunk vagy 100 métert, de életveszélyes. Lentről jobbra indulva viszont a sarat és az emelkedőt leszámítva végig jelzett útvonalon haladhatunk, többfelé tábla is jelzi a helyes irányt. Tulajdonképpen szerpentinszerűen kerüli meg az útvonal a hegyet és így jutunk fel a várhoz. Az összes szintkülönbség kb. 130 méter, az útvonal pedig 4-5 km oda-vissza.

A külső vár kaputornyának megmaradt fala és az Öregtorony csonkja a megérkezés helyszínén

A várat a tatárjárás után, az 1280-90-es években kezdte el építeni a környező vidéket uraló, a Zsidó vagy Mácsi nemzetségez tartozó Csői-Nézsai nemesi család őse Timót bán, vagy annak fia. Később Csák Máté kezére került. I. Károly király 1319-ben "Castrum nostrum Cheewar"-t a hűtlen Istvánnak és fiainak, továbbá Chunta László fiainak, valamint Ördög Andrásnak és Botos Miklósnak összes birtokait a Zil nemzetség birtokainak kivételével elveszi, és azokat Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adományozza. Ez a vár első írásos említése. 1423-ban Zsigmond király Garai Jánosnak kívánta adni, de Chapy András, a király kegyeltje ezt meghiúsította. 1444-ben az elszegényedő Csői-Nézsai família, a Felvidéket megszállás alatt tartó huszita Giskrával összefogva elfoglalta a várat és rablótanyává tette azt. 1470-ben Csői Miklóst testvérgyilkosság és garázdaság miatt birtokvesztésre ítélték, de a vár a Nézsai család kezén maradt. Nézsai László és János részt vett Vitéz János összeesküvésében Mátyás király ellen, ezért hűtlennek ítélték őket. 1474-ben mindketten fiú utód nélkül haltak meg, ezért a vár és uradalom visszakerült királyi kézbe. Mátyás egy ideig elzálogosította Parlagi György számára, majd 1486-ban törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak adományozta. 1490-ben meghalt Mátyás, ezután rövidesen a főurak megkaparintották Corvin János birtokainak többségét. Csővár 1496-tól a dúsgazdag Ráskay (vagy Ráskai) Balázs báró tulajdonába került, aki reneszánsz átépítéseket végzett a váron. Halála után Erzsébet és Dorottya nevű lányai örökölték. 1523-körül Ráskay Dorottya férje, Bebek Ferenc a tulajdonosa. Bebek Ferenc 1548-ban kap I. Ferdinándtól adománylevelet a várra (Fülek és Salgó várával együtt). Buda 1541-es eleste után a vár hadi szerepe felértékelődött, ekkor épült várhegy lankásabb, nyugati oldalának védelmére a 20 méteres rondella. A Törökök 1544-ben megszerezték Hatvant, Nógrádot és Visegrádot, 1546-ban pedig Szanda várát, így a Csővár két tűz közé került. 1551-ben egy török sereg megtámadta és elfoglalta. 1554-ig volt török őrsége, utána felgyújtották és magára hagyták. Ezt követően több tulajdonosa is volt a romoknak. 1731-ben a Prónay család szerzi meg, akik kőbányának használták acsai kastélyukhoz. de az erődítményt nem hagyták teljesen magára, hiszen a manapság is látható gótikus ablakokat már ők vágatták az egykori várkápolna falába. A XIX. század elején erdészházat alakítottak ki a várban.

Az Öregtorony csonkja a ciszterna felő

1954 és 1961 között állagmegóvás történt, megerősítették a leomlani készülő tornyot, kitisztították a területet és feltárásra került a ciszterna. Részletes régészeti feltárás azonban még nem történt.

A keleti palotaszárny kőfala a a belső várudvar felől