Rezi várának maradványai, a Keszthelyi-hegység északnyugati részén, a Szántói-medence déli peremén magasodó 418 méter magas Meleg-hegyen találhatóak.

A vár kezdeti magját jelentő lakótornyot feltehetően valamikor 1292 és 1307 között építette a falut birtokló Pécz nembeli Apor. Apor utód nélkül halt meg, így a birtok és a vár a királyra szállt vissza. A XIV. században I. Károly a Lackfi családnak adományozta és ezekben az időkben jelentős bővítéseket, megerősítéseket hajtottak végre a váron.

A XV. században több birtokosa is volt, majd a Gersei Pethő család tulajdonába került és évszázadokig az övék is maradt. Mátyás király halála után Habsburg Miksa csapatai, miután több várat elfoglaltak a Dunántúlon, Rezi várát is ostromolták, de később Kinizsi Pál felszabadította a Balaton-felvidék várait. A Pethő család 1491-ben helyreállíttatta a várat. Az 1526-os mohácsi csatavesztést, majd Buda 1541-es török kézre kerülését követően Rezi is bekerült a balatoni védelmi vonal várai közé, bár stratégiai szerepe csekély volt. Az 1554-es török ostrom után a Pethő család ismét helyreállíttatta a várat.

Rezi vára sosem jutott török kézre, de az alatta fekvő falut többször is felégették az oszmánok. 1578-ban meghalt Pethő János, az ő három évtizedes birtoklása volt Rezi fénykora. Az 1586-os szentgróti gyűlésen a megye arról határozott, hogy követeket küldenek Zrínyi Miklós grófhoz, hogy Tátikát vagy Rezit rombolják le, mivel a Pethő család erejét meghaladták az őrség fenntartásának költségei.

1588-ban még állt a vár, de a következő évben Tátikát török támadás érte, és ez végképp bebizonyította, hogy a rossz állapotban lévő, rosszul őrzött hegyi várak nem tarthatók fönn. Feltehetőleg ezt követően hagyta magára Rezi őrsége a várat, a védműveit használhatatlanná téve, a kaputornyokat felrobbantva. Egy 1592-ben kelt oklevél már, mint romba dőlt várról írt Reziről. A Gersei Pethő család XVII. századi kihalását követően a Festetics családé lett Rezi romvára és a hozzá tartozó birtok, egészen az 1945-ös államosításig.