2024 rögtön január elején egy túrával indult a Börzsönyben, ahol Kismarosról a kisvasúttal utaztunk Királyrétre. Onnan egy körtúrát tettünk Kóspallag felé, és közben az Országos Kéktúra útvonalába is becsatlakoztunk. A túra kb 14 km volt, de utána még maradt időnk és lelki erőnk is, hogy a Dél-Börzsöny rejtett kincseit is felfedezzük. Ilyen volt az egykori Toronyalja településen létesült és azóta elpusztult Szent Mihály pálos kolostor is.

Feltehetően Toronyaljának hívták azt az Árpád-kori települést, amely a későbbi toronyaljai pálos kolostor tövében, a domb alján feküdt. A település közvetlen közelében, a patakvölgy másik oldalán magasodó hegykúpon állt egy erősség, melynek kőből épült lakótornya lehetett a névadó. Ez az elpusztult erősség ma Bibervárként ismert. Az Árpád-korban a viszonylag sűrűn lakott Dél-Börzsöny a XIV. század elejére teljesen néptelenné vált. Ez tette lehetővé. Hogy a magyar alapítású, kialakulásakor a remeteség szigorú szabályai szerint élő Pálos-rend két kolostort is alapítson: egyet Nosztrát ( ma Márianosztra), egyet pedig Toronyalján. A nosztrai vikáriushoz tartozó toronyaljai Szent Mihály pálos kolostort is feltehetőleg a XIV-XV. század fordulóján alapították, építéséhez felhasználták a fent említett torony köveit, valamint egy kisebb kőbányát is nyitottak. A lakott területektől távol felépített, 682 négyzetméter alapterületű épület a közepes méretűek közé volt sorolható. Alapításának pontos ideje nem ismert. Nagyon kevés írásos forrás lelhető fel a kolostorról, az első ilyen 1437-ből való, más források szerint a templomot és védőszentjét már 1381-ben említik.

A kutatás szerint a kolostor első temploma a nyolcszög három oldalával záruló, támpilléres szentélyű volt, melyet később kibővítettek. A keletelt templomhoz észak felé kapcsolódott a négyszög alakú kolostor épülete. Napjainkban csak az egykori falak helye látható a sűrű aljnövényzetben. A kolostorhoz malom és halastó is tartozott, valamint sikerült feltárni a majdnem 20 méter mély kutat, ahonnan rengeteg tárgyi emlék került elő: fanyelű kések, sarló, szekéralkatrész, egy lakat, két vasmacska és egy ónkanna. A kolostor területén a régészek találtak vödröket, a vödrök kiemeléséhez használt vasmacskát, cserépedényeket, kályhaszem töredéket, gyümölcsszárító rács vázát, serpenyőt, sarlót, kaszát, kaptafát, lakatot, fagereblye-töredéket, valamint bőrből varrott cipőfelsőrészt is.

A kolostor utolsó említése 1539-ből származik, és mivel a környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínűleg legkésőbb a kolostor is ekkor néptelenedett el. A XVI. század végi török összeírásban Toronyalja már pusztaként szerepel. Buda 1686-os visszafoglalását követően a Pálos-rend a Buda környéki kolostoraik – köztük a toronyaljai kolostor és Budaszentlőrinc – birtokában való megerősítésért folyamodtak a császárhoz, azonban erre nem került sor.

1979-ben Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf járt a helyszínen, és terepbejárást végzett. 1982-ben Egyed Endre készítette el a romok részletes felmérését, a területen 1985-ben Miklós Zsuzsa végzett ásatást. 2020-ban emlékhelyet avattak a toronyaljai pálos kolostor helyén, amely az egykori szentély helyét mutatja és méreteit idézi.