1390-ben Feyr-keresbányaként említik az írások. 1427-ben civitas Altumburgh volt a neve. A XIV. században a településre bányászokat telepítenek, akik hamarosan plébániatemplomot is emelnek maguknak. Előbbire utal a neve is, hiszen aranyérceit már a rómaiak is bányászták, de később a magyar királyok is. A XV. században pénzverdéje is volt. A Hunyadi család birtokán maga Mátyás király is járt, aztán elajándékozta a Báthoryaknak. A XVI. századtól bányái jelentősége visszaesik.

Már a középkorban betelepülnek ide a ferencesek is és felépítik gótikus kolostorukat. A reformáció idején a település protestánssá válik, a ferenceseknek menekülniük kell. A reformáció után csak 1728-ban tértek vissza és szerveztek plébániát a ferencesek középkori templománál, amely annyira romos állapotban volt, hogy 1763-1768 között alapjaiból kellett újjáépíteni. Ekkor rendházat emeltek melléje. A csanádi egyházmegyéhez tartozott, csak 1785-ben csatolták az erdélyi egyházmegyéhez.

Körösbánya 1746-tól 130 évig Zaránd vármegye székhelye volt. A legnagyobb vérveszteségeket az 1784-es és 1848-as mócvidéki felkelések alatt szenvedte el, amikor épületeit gyújtogatások sújtották, lakóit pedig megtizedelték.

A templom melletti kolostor fontos, szomorú szerepet játszott az erdélyi katolikusok életében: Dés és Esztelnek mellett ez a kolostor volt kényszerlakhelye az erdélyi ferencesek egy csoportjának 1952–64 között. A hatóságok 1950-ben ide internálták Scheffler János szatmár-nagyváradi püspököt és 1952-ben a ferences rendtartomány 37 testvérét. Elöljáróikat 1961-ben bebörtönözték. A szerzetesek egy része 1964-ben hagyhatta el a kolostort, mint kényszerlakhelyet.

 A legutóbb plébániatemplomnak használt épület „L” alakú tömeget képez. A keletelt tengelyű templom magasabb, nyeregtetővel fedett tömege nyolcszög három oldalával záródó szentélyben végződik. A templomtér alatt kívülről megközelíthető, boltozatos kripta helyezkedik el. A nyugati homlokzat elé ugrik a barokk korban épült tornya, melynek felsőbb emeletei leomlottak, ma csak alsó 3 szintje áll. A kéttraktusos, kétszintes, támpillérekkel erősített, alápincézett, földszintjén boltozott, emeletén síkmennyezetes kolostorszárny a szentély északi oldalához csatlakozik, egyetlen, az északi végén lekontyolt nyeregtető alatt. A templomot és a ferences hagyományoknak megfelelően, azzal szinte megegyező hosszúságú szentélyét, egységesen XVIII. századi fiókos dongaboltozat fedi. A hajó nyugati végében valószínűleg egy korábbi, gótikus karzat helyén megépült, boltozott, barokk karzat áll. A templom- és a szentélytér megvilágítását, a falat déli oldalon áttörő, gótikus kőrácsos ablaksor, ill. a szentély egyetlen ökörszem ablaka biztosítja. Berendezésének jelentős része késő barokk, mai főoltára neogótikus. Az épületcsoport tetőszerkezete több helyen sérült, hiányos, ereszcsatornái a legtöbb helyről eltűntek. A tetőn becsorgó víz az épületszerkezeteket károsítja, a fal tövébe folyó csapadék miatt azok felvizesedtek, vakolata nagy felületen lefagyott. A templomhoz gyülekezet gyakorlatilag már nem kapcsolódik, használata alkalomszerű. Így az épület kifejezetten veszélyeztetett állapotúnak mondható.

A dévai Szent Ferenc Alapítvány kezelésében lévő ferences kolostor épületében hat kétágyas és egy tízágyas szoba várja a pihenni és töltődni vágyó vendégeket. Igény szerint a dévai ferences szerzetesek Körösbányán lelki vezetést, lelki beszélgetést vállalnak.