Miután 2020-ban teljesítettem az Alföldi Kéktúrát, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrából pedig már csak 100 km van hátra, továbbá 2023-ban a Teljesítménytúrázók Társasága által kiírt TTT Kupa (korábban Budapest Kupa) trófeáját is sikerült elhódítanom, úgy döntöttem, hogy idén az Országos Kéktúrába is belevágok. Ebből is teljesítettem már 70 km-t a „70 éves az Országos Kéktúra” emléktúra keretein belül. Természetesen a teljes távot az évek során szép lassan fogom teljesíteni. Filozófiám az, hogy ez nem egy verseny és hagyjunk időt a természet élvezetére. Minden évben ki kell tűznünk magunk elé egy célt, én most az OKT távjait fogom róni. Tervben van a Cartographia Kupa is. :)

Idén március elején az OKT–19 szakaszába kóstoltam bele, annak is a Nagybárkány és Mátraverebély közötti szakaszára jutott egy nap. Főleg azért is, mert kitérőt tettem Sámsonházára Fejérkő várához, amiről már olvashattatok beszámolót az oldalon. Beszélhetnék többesszámban is, hiszen mindig együtt túrázok és utazok az egyik legjobb barátommal. Végállomásunk ezen a napon a Cserhát völgyében fekvő Mátraverebély volt, mely elsősorban a csodatételeiről híres forrásvizéről ismert, de kedvelt zarándokhely is. Itt található a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely, de a környéken is akad látnivaló bőven.

Kezdetnek a völgy bejáratánál felépített információs központ és a vele szemben fekvő Zarándokszállások mellett haladunk el, majd jobbról feltűnik a magasba emelkedő, a ferencesek által működtetett, barokk stílusban épült kegytemplom, a Nagyboldogassszony-templom. A ferencesek feltehetőleg már a XIII. századtól lelkipásztorkodtak Szentkúton a búcsús idényekben. 1772-től pedig már ők a szentkúti kolostor lakói. Almásy János, aki a jászok és a kunok főkapitánya volt, a Szentkúton nyert gyógyulásáért hálából építtette fel a mai kegytemplomot (korábban egy kőkápolna volt a helyén) és a mellette található kolostort 1758 és 1763 között, Bellágh Ádám Antal szentkúti remete pap segítségével. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot "basilica minor", vagyis kis bazilika címmel tüntette ki és teljes búcsút engedélyezett az év minden napjára. A ferenceseket 1950-ben az állam elűzte. 1989-ig az Esztergomi Főegyházmegye látta el a kegyhelyet, azóta ismét ferencesek szolgálnak Szentkúton. A kegytemplom és a kolostor között gyóntatóudvart alakítottak ki, közepén egy kis kápolnával. 2011-ben Szent II. János Pál pápa vérével átitatott textília ereklyével gazdagodott a kegyhely. A kegytemplom és a kolostor mellett találjuk a turizmus igényeit kiszolgáló Zarándokházat, melyben 27 darab szoba várja a megszállni kívánó látogatókat. A Zarándokszálláson pedig 81 ember fér el kényelmesen.

Továbbhaladva elérünk a forráshoz, a tényleges Szent kúthoz. A legenda és a népi hagyomány szerint 1091-ben vagy 1092-ben Szent László király lova patája nyomából fakadt a csodatevő forrás. A további legenda és egy 1714-es irat szerint a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztorfiúnak, megmutatta neki a forrásvizet és meggyógyította azzal. Az esemény okán nevezik 1195 óta Szentkútnak. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta. 1701-ben a hívők ezrei előtt jelent meg a Boldogságos Szűz, a trónján ülve és a kis Jézust tartva a karjaiban. 1928-ban kőből faragott díszkutat emeltek a forrás fölé, annak hét kifolyója a hét szentséget jelképezi. A kúttal szemben láthatjuk a lourdes-i barlang 1932-ben készült replikáját, előtte pedig a hatalmas szabadtéri oltárt.

A kegytemplommal szemben keresztút indul, végén az 1933-ban épült kálváriakápolnával. A kegytemplom mögött pedig a Szentkúti-patak völgyében is elindulhatunk. Felkereshetjük a Szent László-hasadékot, a Mária-forrást, egy további hármas forráscsoportot is. A kegytemplom feletti hegyoldalban találjuk meg a Remetebarlangokat, ahonnan csodás kilátás nyílik a környező tájra és ami egy következő bejegyzés témája lesz.