2023-ban úgy döntöttem, hogy belevágok a TTT Kupa, korábban Budapest Kupa teljesítésébe. Rögtön január közepén el is kezdtem az egészet a Szent Margit nyomában elnevezésű túrával, melyet idén rendeztek meg utoljára és amelyre egy barátommal neveztem. A túra nagy része Óbuda és a Margitsziget területén haladt, így volt időnk felfedezni a sziget látványosságait. 2011-ben már alaposan bejártuk, de akkoriban nem tudtam olyan jó képeket készíteni, ráadásul a dátumkijelzőt is a képeken felejtettem. Ideje volt újra feltérképezni a fontosabb helyeket.

A terület a napjainkban használatos Margitsziget nevet Szent Margitról kapta. A XV. században még Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert. A XVII. században Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.

A Ferences rendi kolostort IV. Béla építtette a XIII. században, gótikus stílusban, feltehetően a domonkos rendi kolostorral és királyi házzal egy időben, 1270 körül. Az épületet a XIV. században átépítették és kibővítették, ekkor épült hozzá a torony is. Templomát – mely 47,9 méter hosszú és 14,2 méter széles – Assisi Szent Klára tiszteletére szentelték föl. A templom azonban 1541-ben, a török hódítás során elpusztult. Romjainak alapjain építtette fel József nádor a palotáját 1796-ban. A XX. század elején szállodává alakították (Nádor szálló), ami 1940-ig működött. A háborús károk miatt 1946-ban a palotát lebontották és csak a gótikus romokat hagyták meg. A megmaradt romok: a gótikus templomhomlokzat, az egyik oldalfal maradványai, a kolostori temető és a temetőkápolna.

Az 1956-ban és 1957-ben régészeti feltárások indultak, ezek során napvilágra kerültek a kolostor további romjai: néhány középkori kőfaragvány, a sekrestye, az északi szentély, és a torony, gótikus építészeti részletekkel és ajtónyílással.