Ma egy olyan műemlék épületről lesz szó, melyet biztosan sokan ismernek, közöttük én is. Többször is jártam a Mária Magdolna-toronynál, azonban eleddig mégsem tudtam semmit a történetéről. Legutóbb éppen tavaly, 2023-ban érintettem, amikor a TTT Kupa Budavári Csillagok elnevezésű túrájának egyik érintőpontja volt. Analizáljuk is ki rögvest a Mária Magdolna-torony történetét.

A torony tulajdonképpen egy egykori templom megmaradt tornya, amely a XIII. században épült gótikus stílusban a budai Várhegyen. A tatárjárás (mongolok) után IV. Béla király elrendelte, hogy a budai Várhegyen várat, egy erődített várost építsenek. A várnegyedben 2 templom is épült: a királyi alapítású plébániatemplomot (Nagyboldogasszony-templom, más néven Mátyás-templom) elsősorban a német lakosság használta, a magyar polgárok önálló templomot alapítottak (Mária Magdolna-templom). Első írásos említése 1257-ből való. Épültekor egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővítették. Ekkor épült meg a ma is látható gótikus torony az előcsarnokkal és a kápolnákkal.

A török korban, a megszállás első éveiben a magyarok plébániatemploma volt az egyetlen egyházi épület, amelyet ideiglenesen meghagytak a törökök a keresztényeknek. Akkorra a magyar lakosság többsége már protestáns volt, néhányan azonban megmaradtak a katolikus egyház szokásainál, ezért a templomot deszkafallal két részre osztották: a katolikusok a szentélyt, a protestánsok a hajót használták. 1594-ben azonban a törökök muszlim dzsámivá alakították át.

Buda visszavételekor a harcok nem kímélték a templom épületét sem, mely a torony kivételével teljesen használhatatlanná vált. A város újraélesztésekor a templom romjait és a szomszédos telkeket a ferencesek kapták meg, a teljes helyreállítás már hozzájuk köthető: a gótikus épületet barokk stílusban építtették újjá, új kápolnákat emelve a torony mellé. Az új templom alapkövét 1717. április 18-án helyezték el. Az így megépült, Szent Jánosról elnevezett új templomot 1733. február 8-án szentelték fel. A helyreállítási munkálatokat 1740-ben fejezték be teljesen, míg a templom kriptája XVIII. század második felében került kiépítésre. Ebben az időszakban egy kolostorépületet is emeltek a templom mellé.

II. József 1786-os rendeletében beszüntette a tanítással és betegápolással foglalkozó szerzetesrendek kivételével az összes működését, így a templom is gazda nélkül maradt. Ezekben az időkben használták levéltárként, tartottak itt fogva magyar jakobinusokat, itt koronázták 1792-ben I. Ferencet.

A templom 1817-ben született újjá: ekkor a kolostorba költözött a budai főparancsnokság, a templom pedig Helyőrségi templom lett, benne katonai istentiszteleteket tartottak. Az 1820-as években a hagymasisakot harang alakúra cserélték. Az 1920-as években éjszakai díszkivilágítást és fűtőrendszert kapott. 1922-ben a templom titulusát megváltoztatták, Szent Jánost felváltotta a középkori ferences rendújító, inkvizítor és prédikátor, Kapisztrán Szent János.

A II. világháború során az 1944-1945 telén zajló ostrom során több bombatalálat érte az épületet: a tornyon repedések keletkeztek, a 3-4. emelet északnyugati sarka leomlott, hosszházának tetőzete, a szentély és a kápolnák fala szinte teljesen beomlott. A torony helyreállítása 1950-ben megkezdődött, de hiába készítette el 1946-ban Lux Kálmán a templom felújítási tervét, hiába kezdődött meg a tetőzet és a szentélyfal visszaépítése, az új, kommunista vezetés parancsára a templom épületét lebontották. Csak tornya menekült meg, a legenda szerint Csemegi József egy Rákosi-pantheon kialakításáról szóló mentőötletének köszönhetően, ezért a gótikus tornyot Csemegi tervei szerint 1950 és 1952 között állították helyre. Az 1956-os forradalom fegyveres harcaiban ismét megsérült a torony, tetőterében egy akna robbant fel, súlyosan megrongálva a tartószerkezetet és a fedést is.

A belső terek, az oldalkápolnák és a copf előcsarnok helyreállítására 1961 és 1963 között történt meg. A torony előtti romkert kialakítására 1986-ban került sor, melynek során a gótikus kori falakat egy méterrel a járószint fölé kiemelték és az egykori épület méreteinek érzékeltetésére egy szentélyablakot újraépítettek. Az 1980-as években az idő és az előző restaurálás okozta károkat javították ki.

Bár újjáépítésére, rekonstrukciójára több terv is született, ezekből semmi sem valósult meg. A torony egyébként 2017-től újra látogatható, tetejéhez 170 lépcsőfokot kell leküzdenünk. Belül egy vörösmárvány keresztelőmedencét és egy eredeti, Anjou-kori, liliommal díszített kődarabot is láthatunk. A torony falán elhelyezett emléktábla felirata szerint ebben a templomban helyezték végső nyugalomra az utolsó Árpád-házi királyunkat, III. Andrást. A toronyban egy 24 harangból álló harangjáték működik.