2023-ban egy kőbányai pincetúrán vettünk részt állandó túratársammal, egyik legjobb barátommal, a Budapest Scenes szervezésében. Bejártuk a Kőbányai Pincerendszer egy részét, majd a felszínre feljutva a Havas-villát is bejártuk, mely Dreher-villa néven is ismert. A pincerendszerről is fogok majd írni beszámolót idővel, de próbálom a bejegyzéseket változatosra venni, hogy az épített és a természetes örökség is egyenlő hangsúllyal szerepeljen. :)

A Kőbányán található villát Havas József jogász, Pest városi tanácsos építtette 1856-ban, aki az 1830-as években a környékbeli apró szőlőtelkek felvásárlásával jutott hozzá a területhez. Az épületet Hild Károly tervezte klasszicista stílusban, aki Hild József öccse volt. A terveket nem szignálták, így csak valószínűnek tekinthető Hild Károly személye. Havas Józsefnek azért volt szüksége az egyébként teljesen alápincézett villára, mert 1856-ban Kőbányán, a szomszédos telken nyitotta meg az ország első konyakgyárát Destillier Fabrik néven. Hamarosan a villát és a gyárat is el kellett adnia, így 1859-ben Perlmutter Jakab szerezte meg az épületet, aki a szomszédos ingatlanon már 1855 óta működtetett egy sörgyárat. Ő sem birtokolta sokáig, mert 1862-ben Dreher Antal vásárolta meg a birtokot és a sörgyárat, aki viszont 1863-ban meghalt. Örököse kiskorú fia volt, akit szintén Dreher Antalnak hívtak és aki a hagyományt folytatva apja nyomdokaiba lépett.

Dreher hamarosan országos, majd európai hírű sörgyárrá fejlesztette a vállalkozást. Ennek köszönhetően lehetőség nyílt a villa bővítésére is, mely Feszl Frigyes tervei alapján készült el 1872-ben. Feszl az épületet mindkét oldalán megtoldotta két-két ablakkal, ezzel újabb helyiségeket csatolt az épülethez, így az már alkalmasabbá vált a kerti lak helyett a lakóépület funkcióra. A bővítés az eredeti épület klasszicista stílusának megtartásával történt. A villa második átépítésére 1907-ben került sor Hubert József tervei alapján. Ekkor az épület fő tömegét egy, a hátsó részen kiugró résszel növelték, így a bejárati előtér mögötti helyiség kibővült és lehetővé vált egy reprezentatív ebédlő kialakítása. Ez a bővítés sem zavarta az eredeti klasszicista megjelenést. Az emeleti részen további négy hálószoba került elhelyezésre.

A második világháborúig a Dreher Sörgyárak mindenkori vezérigazgatójának volt fenntartva, majd a háború után államosították, a kastély kertjét pedig közparkká nyilvánították és átalakították. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után a Dreher leszármazottak elhagyták az épületet és külföldre távoztak. Az utolsó tulajdonos Dreher Jenő volt, aki ekkor már a belvárosban lakott, majd 1949-ben meghalt. Az államosítást követően az épület az 1949. évi 13. tvr. melléklete szerint műemléki védettség alá került. Az épület ezután a csokoládégyár kezelésébe került, ami irodák és szolgálati lakások céljára hasznosította. 1957-ben a Munkásőrség részére adták át az épületet, akik fegyvereket és lőszereket raktároztak benne. Amikor a Munkásőrség az épületet átvette, az épülethez tartozó park egy betonkerítéssel lett leválasztva az épülettől. Az épület a Munkásőrség megszűnése előtt egy ingatlancserével visszakerült a Kőbányai Sörgyárhoz 1989-ben, majd sokáig funkció nélkül állt. A sörgyár privatizációjakor átkerült az új tulajdonos SAB (Dél-afrikai Sörgyárak) tulajdonába 1993-ban, aki szintén csak hasznosítás nélkül birtokolta és később már az őrzéséről is alig gondoskodott. 2003-ban került vissza az épület a kőbányai önkormányzathoz, de nagyon leromlott állapotban volt és azóta is hasznosítás nélkül áll. A területet 2004-ben műemléki védelem alá helyezték, majd a 11/2006. (V.9.) NKÖM rendelet műemléki besorolásba tette. Az idők során az épület berendezésre sajnos nem vigyáztak, ami meglátszik állapotukon is. A falak is romosak, a régi dolgokból mára csak a kályhák, kandallók és a konyhabútor maradt meg.

A nyilvánosság elől elzárt, kamerákkal védett területet 2008 óta évente egyszer, a kőbányai önkormányzat szervezésében is megtekinthetik az érdeklődők. 2023 júliusában megkezdődött a tetőtér felújítása.