Egyszer, réges-régen...na jó nem, csak pár éve, barátaimmal Miskolctapolcára és környékére szerveztünk egy amolyan nyaralást. Erről az útról születtek a korábbi bejegyzések Diósgyőr, Somoskő, Fülek, Lillafüred nevezetességeit bemutatva. Kimaradt eddig Salgóbánya és a felette magasodó Salgó várának bemutatása, vegyük hát szemügyre őt is.

Salgótarjántól ÉK-re, a Medves-fennsíkon találjuk Salgó várát, melynek alapját egy 625 méter magas vulkáni kúp, egy sziklacsúcs adja, melyet egymáshoz préselődő bazaltoszlopok alkotnak. A vár első okleveles említése Castrum Salgow néven 1341-ből való, amikor a Kacsics nembeli testvérek: Illés és Miklós közös váraként szerepelt. Az elképzelések szerint az első épületrészeket, a lakótornyot és az attól egy szinttel lejjebb kialakított gazdasági épületeket a Kacsics nemzetség tagjai emeltették a XIII. század második felében. A XIV. század közepén Salgó a Rátót nembéli Ilsvai (Jolsvai) család kezébe került. A vár és uradalma 1411-ben már a Kacsics rokon Szécsényi Tamás unokája, Salgói Simon birtoka.

A XV. század derekán Giskra huszita fegyveresei foglalják el Andrisko és Uhrik vezetésével, de ostrommal veszi vissza Hunyadi Mátyás, aki 1460. október 7-én 12.000 aranyforintéit elzálogosította Szapolyai Imrének és testvéreinek, Miklósnak és Istvánnak. A Szapolyai család idejére esik a vár teljes kiépítése. Szapolyai István halála után fia János, a későbbi király örökölte. 1527-ben I. Ferdinánd hívének, Tóthi-Lengyel János királyi asztalnokmesternek adományozta, aki azt nem tudta érvényesíteni. Ugyanekkor János király Fülek és Csővár várát is a Ráskaiaknak adományozta. A Ráskaiak kihaltával Ráskai Dorottya férje, Bebek Ferenc tette rá kezét örökség címén a három nógrádi várra, és azokra I. Ferdinándtól adománylevelet is szerzett 1544-ben. Bebek 1548-ban a várat 8000 forint ellenében eladta Derencsényi Farkasnak, aki a török hódítás veszélye miatt megerősítette a falakat, és a kor hadászati követelményeinek megfelelő, modern ágyútornyot építtetett.

De hiába volt az előrelátás és a modernizáció, mert a törökök 1554-ben mégis elfoglalták a várat. A hagyomány szerint Kara Hamza szécsényi bég csalafinta módon vette be a várat: katonáival fatörzseket vágatott ki, amiket aztán ágyú formájúra faragtatott, majd keréktalpakra rakva ökörfogatokkal a környező hegyekbe vontatta. Ennek láttán a megrémült védők Zagyvai Simon kapitánnyal éjjel kiszöktek a várból. A törökök egészen 1593-ig birtokolták, amikor Fülek és Somoskő visszafoglalása után Prépostvári Bálint egri főkapitány ostrommal vette vissza Salgót, amit aztán a bevonuló győztes császáriak felrobbantottak, nehogy újra a törököké vagy a kurucoké legyen. Innentől katonai szerepét elvesztette és már romként említették a krónikák. II. Rákóczi Ferenc az 1700-as évek elején a lerombolt várat és a hozzá tartozó birtokot hívének, Vay Ádám udvari főmarsallnak adományozta. 1709. április 3-án I. József a várat az uradalommal egyetemben hívének, gróf Volkra Ottó Kristófnak adományozta. Ő 1726-ban Szluha Ferencnek adta el.

1845 nyarán Petőfi is járt a romoknál, és az Útirajzokban megemlékezett róla, illetve itt született Salgó című költeménye. Látogatásának állít emléket 1923 óta a hajdani várkapu melletti sziklás bazaltoszlopokon lévő márványtábla.

A vár öregtornyának romjaira 1938-ban fa kilátót építettek, ami a II. Világháború után megsemmisült. A ma látható maradványok mindenhol konzervált falak, a legmagasabb, öregtornyon található lefedés 2000-ben készült, ekkor ütemeztek be nagyobb javításokat és állagmegóvást. A vár egész évben látogatható belépődíj nélkül, de csak egyetlen egy torony maradt viszonylag épségben, valamint a lenti alsóvárból már csak a hegy északnyugati oldalán maradt meg néhány falrész. A várból rálátni a Mátra, a Bükk, a Cserhát és a Karancs csúcsaira, északra a Sátoros-hegyre, Somoskő várára, de tiszta időben a Magas-Tátra csipkézett csúcsai is feltűnnek a láthatáron.