Pár évvel ezelőtt, miután egy tartalmas kirándulást tettünk Nagyváradon egy szombati napon, az élményektől felbuzdulva úgy döntöttünk egy barátommal, hogy másnap, vasárnap is elautózunk a Partiumba, de ezúttal Arad, Világos, Solymos, Máriaradna településekre és emlékekhez látogatunk. Ennek egyik állomása volt a máriaradnai kegytemplom és kolostor megtekintése, ahol a templomban még egy patkónyomra is rálelhetünk. Hogy hogyan? Kiderül az alábbiakban:

Máriaradna egy Arad megyében, a Maros völgyében található település, mely közigazgatásilag Lippához tartozik. A máriaradnai kegytemplom és kolostor Mária-hegyhely, a környékbeli megyék, a Maros mente, a Bánság és a szegedi nagytáj legfontosabb búcsújáró helye. Az impozáns, barokk, kéttornyú templomot 1992-ben II. János Pál pápa basilica minorrá nyilvánította. Műemléki védelem alatt áll. A környékbeliek hite szerint mindig is csodák helyszíne volt.

Radna első említése a XIII. századból származik, a ferences kolostort 1327-ben alapították. A kegyhely története azonban XVI. századi: Az akkor még kápolnát „sumptibus cujusdam devotae, piaeque Catholicae viduae circa annum Christi 1520” (azaz egy hívő és ájtatos katolikus özvegy költségén építettek Krisztus 1520. esztendeje körül). A fentiek miatt Andreas Reinholz kanonok, máriaradnai plébános kezdeményezésére és Pál József-Csaba temesvári megyés püspök buzdítására és jóváhagyásával 2020 jubileumi év volt Máriaradnán. 1551-ben Lippát elfoglalták a törökök, ezért a városlakók, a papokkal és a ferences testvérekkel együtt a mai Radna területére menekültek. Az 1520-ban megépített kápolna ennek köszönhetően, bővítésre szorult több alkalommal is (1681, 1723, 1757 ennek legfontosabb dátumai). Az egyház hivatalosan is kultuszhellyé nyilvánítja 1750-ben.

A mai templom alapjait 1756-ban rakták le, felszentelésére 1767-ben került sor. A ferences kolostor teljes kiépítésére is ekkor került sor. 1911-ben tornyait megmagasították, így azok közel 70 méteresek. 2003-ban, miután a ferencesek elhagyták a kolostort és a templomot, püspökségi felügyelet alá került, 2012-ben Uniós forrásokból kezdődött meg teljes felújítása, mely munkálatok 2015-re fejeződtek be. A templom mögött kis kápolnákból és szakrális emlékekből álló keresztút található.

Az épületegyüttes napjainkban is csodás gyógyulások helyszíne a hívők körében. A közhit szerint a csodás gyógyulásokat a kegyképnek köszönhetik a hívek, melyet 1668-ban vásárolt Vrichnonassa György vallásos bosnyák ember egy olasz képkereskedőtől. Később a papírból készült kegyképet, angyali sugallatra a radnai templomnak ajándékozta. A kegykép tisztelete 1695-től származik: 1695. szeptember 8-án a törökök II. Musztafa szultán uralkodása alatt ismét elfoglalták Lippa városát, és a feljegyzések szerint szerint a török fővezér sátra előtt, közvetlenül a Maros folyó mellett körülbelül ezer száz magyar foglyot végeztek ki, a nőket és gyermekeket rabszolgaságba hurcolták. A törökök azonban belátva, hogy Lippa várát nem tarthatják a közeledő keresztény hadsereg ellen, 1695. szeptember 8-án falainak lerombolásához fogtak. Ezután a máriaradnai hegylejtőn épült és Szűz Máriának szentelt fakápolnát is megfosztották kincseitől, fölgyújtották, majd továbbvonultak. A kegykápolna porig égett, de a kegykép sértetlen maradt. A hagyomány szerint a tűz olyan nagy volt, hogy égő zsindelyek repültek fel az égbe és ráestek a török sátortáborra felgyújtván és jelentős kárt okozván abban. A legenda szerint a gyújtogatókat a török vezér halállal büntette. Egy török szpáhi elindult, hogy a kegyképet újra megpróbálja megsemmisíteni. A lovának patája viszont beleragadt egy kőbe, leesett és nyakát szegte. A kő mai is látható a templom déli, belső oldalába falazva, benne mélyen egy patkónyomra emlékeztető mélyedés.