2023 júliusában folytattuk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bejárását kis csapatunkkal. Egy szép napon a 7. szakaszt teljesítettük Belső-Somogy vidékein. Átvágunk a Belső-Somogyot kettéválasztó Marcali-háton. Itt Mesztegnyőn elidőztünk egy kicsit, annál is inkább, mert elkezdett esni az eső. Addig is begyűjtöttük a DDKPH_29 jelű pecsétet, valamint megcsodáltuk a XVIII. században barokk stílusban épült templomot és a hozzá tartozó kolostor épületeit közelebbről, melyről már olvashattatok az oldalon. Ezután a helytörténeti, néprajzi, természetismereti és népművészeti gyűjteménynek helyt adó Faluházat néztük meg, itt el is költöttük az ebédünket a teraszon. Később továbbhaladtunk a Boronka-melléki Tájvédelmi körzet érintetlen erdőségein, de ez már egy másik történet…

Mesztegnyő első okleveles említése a XIV. századból származik. Nevét az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék említette először, ekkor már egyházas hely volt. Plébániájáról egy 1359-ben kelt oklevél emlékezik meg. A középkorban mezővárosi rangra emelkedő település voltaképpen a reformkor idején került az országos figyelem középpontjába. 1840 decemberében itt zajlott le a korszak egyik legjelentősebb és legvéresebb paraszti megmozdulása, ami 13 halálos áldozatot követelt. A község története során két ízben pusztult el, de mind a kétszer újratelepült. Először a török hódoltság idején vált pusztává, majd a második világháborúban Somogy vármegye legtöbb kárt szenvedett településeinek egyike volt. A falu a Margit-vonalba esett, és a háború utolsó 4 hónapja alatt szinte teljesen romba dőlt, lakói több hónapra elmenekültek.

A Hunyady család által a XVIII. században építtetett fiúiskola 1948-ig töltötte be Mesztegnyőn a szerepét. A későbbiekben is kiegészítő oktatási intézményként – napközi, tanulószoba, alsós tantermek, majd 1974-ig napközi otthonos óvoda – működött. Pár év alatt a gazdátlan, több száz éves épület életveszélyessé vált, emiatt a falu vezetése lebontásra ítélte. 1961-től az általános iskolában tanítóként dolgozó Kövesdi Tiborné, a Honismereti szakkör vezetőjeként szakköri szobát alakított ki az épület Ladi utcai frontján. A régi iskola 2-3 szobájának felújítási, renoválási munkálatait társadalmi munkában a tanítványaival, szüleikkel, és nagyszüleikkel végezték el. 1977-től folyamatosan nyári honismereti, kézműves, hagyományőrző táborokat szervezett a Megyei Honismereti Szövetség segítségével. Az évek alatt folyamatosan egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „HONI” a mesztegnyői ifjúság közkedvelt „második otthona” lett. Önképzőkör-kézművesség, szakköri munka, szakdolgozatok készítése, hagyományok gyűjtése-feldolgozása, helytörténeti gyűjtemény gyarapítása, rendezvények szervezése, pedagógus továbbképzések alkották az önkéntes feladatokat. A HONI-t 1993-ban az Önkormányzat felújította és szakfeladaton működő, közművelődési intézménnyé nyilvánította.

A Faluházzá alakított egykori elemi fiúiskola épületében kapott helyett Somogy megye egyik leggazdagabb, több ezer tárgydokumentumból álló helytörténeti gyűjteménye, mely az itt folyó közel három évtizedes honismereti kutató- és gyűjtőmunka eredményeképpen jöhetett létre. A Faluházat működtető helyi honismereti egyesület programjaival nemzetközi hírnévre és országos szakmai elismertségre tett szert, az országos honismereti mozgalom egyik kiemelkedő bázisintézményének számít. Közel másfél évtizede szerveznek táborokat, Kárpát-medencei honismereti találkozót a határon túli magyarok részvételével. Újabban nemzetközi pályázati támogatással erdei iskola működéséhez is sikerült megteremteni a feltételeket. E sokrétű tevékenység révén a település eredményesen vesz részt a falusi turizmus mozgalmában.