Kicsit fura a mai cikk címe, hiszen egészen pontosan a Szentkozmadombja és Szentpéterfölde közötti táj néhány apró szépségét szeretném bemutatni. A földrajzi megfogalmazás azonban nem mindig egyértelmű, hiszen a Szentkozmadombja még a Göcsejhez, vagyis a Közép-Zalai-dombsághoz tartozik, de Szentpéterfölde már a Zalai-dombság déli részéhez, viszont a Göcsej határainak tisztázatlansága miatt ezt is ahhoz sorolják sok helyen. Szentpéterfölde és környéke tájföldrajzi értelemben a Nyugat-Zalai-dombság két kistája, a Dél-Göcseji-dombság és az Észak-Göcseji-dombság határán fekszik, erdőkkel ölelt festői környezetben. Ugyanakkor a Nyugat-Zalai-dombság egy másik felosztása szerint három részre tagolódik: Felső-Zala-völgy, Kerka-vidék (Hetés), Göcsej (Közép-Zalai-dombság). Aki érti ezt, az kérem szóljon! 😃

2022 nyarán egy újabb 100 km-es távval folytattuk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalának bejárását unokatestvéremmel és barátaimmal, akkor az Őrség és a Zalai-dombság természeti értékeit, kulturális és történelmi látnivalóit feltérképezve. A Göcsej, vagy más néven Közép-Zalai-dombság, a Zalai-dombság legritkábban lakott, egyúttal egyik legsűrűbb településhálózatú kistája. Határai és területe máig sem egyértelmű, de Göcsejnek a Zala folyó, valamint a Kerka és a Válicka patakok által határolt, 650 négyzetkilométer nagyságú régiót nevezzük, több mint félszáz településsel.

Szentkozmadombja:

A község a Zalai-dombság közepén húzódó hegyháton terül el. Vizeit a Béci- és a Szigeti-patak gyűjti össze. Egyes kutatók szerint már 1199-ben említik. 1334-ben "in villam Cosme et Damiani martirum" írnak róla az oklevelek, utalván Szent Kozma és Domján tiszteletére emelt templomra, mely a falu névadója. 1408-ban már "Zentkcozmadamyan", s ez módosul úgy, hogy a "-damyan"-ból "dombja" lesz. 1786-ban "Kozmadombja", 1877-ben pedig "Szent-Kozmadombja" néven említik. Az oklevelek egy része a 15-16. században "Tharnaki Kozmadamjan" formában is előfordul, utalva a közeli Tárnok településre. Szinte egész történelme során a Bezerédyek birtoka. A török időkben a települést a portyázó csapatok sem kímélték. A XVII. század utolsó évtizedeiben puszta lett, csak 1693 után kezdett benépesülni.

Dervalics-kastély

Harangláb

Temető kápolna

Szentpéterfölde:

A kisközség zsáktelepülés szerkezetét tekintve halmaz jellegű, szalagtelkes falu. A Gutorföldéről megközelíthető, erdőkkel szegélyezett település eldugottnak mondható, és ennek minden előnyét magában hordozza: nagyon békés, csendes lakókörnyezet, tiszta a levegő, vadállományban gazdag. A település neve a falu templomának védőszentjét jelölő Szent Péternek és a birtokos személyragos föld főnévnek összetételéből származik. Szentpéterfölde első ismert okleveles említése 1389-ből való. A török időkben a lakosság lélekszáma fogyott, a rovásadó összeírások adatai szerint. 1573-ban nem adózott a falu, és 1576-ban azt jegyezték fel az adóbehajtók, hogy a törökök teljesen elpusztították a települést. Így maradt ez több mint száz éven keresztül. Csak a XVII.-XVIII. század fordulóján telepedtek meg újra lakosok Szentpéterföldén. A településnek neve alapján kellett, hogy legyen temploma, ennek nyomát azonban az írott forrásokban eddig nem találták.

Szentpéterföldi-tó

Vadászház

Akárhogyan is legyen a tájföldrajzi megfogalmazás, az itt eltöltött lélekemelő, de ugyanakkor fizikai megpróbáltatásokat magukban hordozó napok felejthetetlen élmények lesznek. Receptre írnám fel mindenkinek, hogy szakadjanak ki a nagyvárosok zajából és töltsenek el az ilyen és ehhez hasonló szép tájakon néhány napot. Biztosan más emberként fognak hazatérni.