Visszatértem a barátaimmal szervezett 1,5 hetes balkáni körútról. Annak ellenére, hogy millió élménnyel lettünk gazdagabbak, egy kicsit örülök, hogy újra nyugalom van. 1,5 hétig csak a balkáni forgatagban, a bazárokban, óvárosi utcákon felcsendülő és az éttermekből kiszűrődő tipikus balkáni zene, és az egyébként is hangos embertömegek után jól esik egy kis csend. Ezért megint visszatérek a kéktúrás témára, bár egy kicsit még így is imbolygok a sok kanyargó és felfelé tartó vagy éppen leejtő utca, és hegymászás után.

2023 nyarán, az akkorra tervezett 5 napos Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra egyik túranapján érintettük Gálosfát. A túra során átszeltük a Zselic, valamint a Zselici Tájvédelmi Körzet területét – ahol az egyik legszebb kulturális és néprajzi élményem, a Szennai Skanzen található és amiről már olvashattatok itt az oldalon –, és közben az egyik napon a somogyi község felé vettük az irányt. Egyébként ezután pár településsel távolabb következett a sok olvasót megmozgató Szabás elpusztult település.

A 219 lakosú (2023. 01. 01) Gálosfa első írásos említése 1425-ből való, amikor egy oklevél Galusfalva alakban nevezi. 1536-ban az adólajstromban már Gálosfa néven szerepel. Az 1703-as és 1715-ös összeírásban már Festetics Pál a földesura és még az 1900-as évek elején is a Festetics-család család birtoka volt.

A mûemlék római katolikus templom 1808-ban épült barokk stílusban. A belső freskót Dorfmeister István készítette, aki Szent Lukács evangélista képében a saját arcmását rajzolta meg egyetlen önarcképeként. A templomban található Tolnai Festetics Lajos (1772-1840) sírja.

A templom előtt található Nepomuki Szent János szobra, melyet Szentlukapusztáról telepítettek át 1983-ban. A szobor egyes források szerint 1795-ben készült.

A faluház bejáratánál található az elsõ világháború áldozatainak emlékműve, melybe 22 helybéli nevét vésték fel mementóként. A második világháborúban 19-en estek el, róluk a templom falán elhelyezett táblán emlékeznek meg.

A Festetics-kastély késõ barokk stílusban épült a XVIII. században, de a következő évszázadban átépítettek. Az 1990-es években felújították és egy idõre vonzó idegenforgalmi hellyé tették tulajdonosai. A vendégek kényelmét hatalmas park, teniszpályák, lovaglási lehetőségek várták, ezért sokan felkeresték a kis zselici települést. A vállalkozás hanyatlása után azonban megüresedett a szép kúria, ottjártunkkor éppen átalakítás alatt állt.

A Surján-patak völgye kiváló életteret nyújt az itt megtelepedőknek, akiket páratlanul szép természeti környezet vesz körül. A Zselic Surján-völgyi erdeiben ma is megtalálható az őshonos, ám másutt ritkán előforduló ezüsthársas-bükkös növénytársulás, mint ahogy megél a cser és az erdei fenyő is. Errefelé nem számít különlegesnek, ha a turista szeme védett növényeken akad meg, gazdagon nyílik a tavaszi kérics, a kakasmandinkó, a kontyvirág és a szakállas szegfű. Vadban rendkívül gazdag a vidék, olyan védett állatfajok élnek errefelé, mint a nyest, a nyuszt, a borz, a hermelin és a vidra.