Sokan jeleztetek vissza, hogy a 1,5 hetes balkáni körút során megtekintett nevezetességek is érdekelnének titeket, ezért a következő hetek, hónapok során lassan csepegtetni fogom az információkat róluk. Stílszerűen kezdjük is a kérdést feltevő bejegyzésben szereplő Öreg-híddal Mostarban, Bosznia-Hercegovinában. Ahogy említettem, ennek is van magyar vonatkozása – igaz az újkori időkből.

Egy forró augusztusi napon, kora reggel indultunk Szegedről a Balkánra, ahol egy barátunknál aludtunk (ő is jött velünk). Szabadka felé vettük az irányt és ott léptük át a magyar–szerb határt. Aznap délután már Bosznia-Hercegovinában, Szarajevóban voltunk és felfedeztük a város látványosságait. Másnap Mostar felé vettük az irányt. Az autót egy parkolóban hagytuk és gyalog indultunk el a város szívébe. Utunk hangulatos, de túlzsúfolt bazári sorokon át vezetett az Öreg-hídhoz, a környező házak falain még látszottak a golyó ütötte nyomok. A híd Mostar egyik központi nevezetessége, emiatt is keresik fel oly sokan a várost évről évre. A város különlegessége, hogy a Neretva folyó osztja két részre, így a híd egyik oldalán muzulmán bosnyákok, a másikon katolikus horvátok élnek. Tulajdonképpen a híd szimbolikusan összeköti a különböző vallásokat és kultúrákat.

Az Öreg-híd

A híd a XVI. században épült. 1557-ben a mostari polgárok azt kérték Nagy Szulejman szultántól, hogy kapjanak egy új hidat, mert a régi fahíd, amit még az édesapja, Mehmed Fatiha szultán idejében raktak le, elavult volt már. A hidat a kor neves építésze Mimar Hajrudin tervezte. Az építkezés kilenc évig tartott, az elkészült hidat 1566-ban adták át. Az egyíves híd 4 méter széles, 30 méter hosszú, ívének legmagasabb pontja 27 méter. A maga korában építészetileg egyedülálló volt, a kötőanyagok szerepe másodlagos volt, mert a boltívet az egymásnak feszülő kövek tartották meg. A 450 éves hidat végül 1993 november 9-én, a boszniai háború során, egy horvát tank rombolta le pár óra alatt.

A háború 1995-ben véget ért és azonnal megindult az újjáépítés megszervezése az UNESCO felügyelete alatt, világbanki támogatással. Az újjáépítés magyar vonatkozása: A magyar SFOR békefenntartó alakulat, a Magyar Műszaki Kontingens katonái emelték ki a híd darabjait a Neretva folyóból. A híd teljes újjáépítésének tervezését, a mérnöki és építészeti munkát a Firenzei Egyetem Építőmérnöki tanszéke és a General Engineering firenzei tervezőiroda végezte. Az újjáépítés során egy ideiglenes gyalogoshíd felállításáról döntött a város melyet a Magyar Műszaki Kontingens katonái és a Hídépítő Vállalat szakemberei építették fel. Az új híd ünnepélyes és hivatalos átadása 2004. július 23-án történt, ezzel egy időben ugrottak az Öreg-hídról a „mostari fecskék” fáklyával a kezükben. Samir Zukanović mostari bajnok volt az első ugró, aki az ugrás során mindkét karját eltörte. A körülmények rosszak voltak (orkán erejű szél, este 22 óra stb), elmondása szerint mégsem tehette meg, hogy nemet mond, mikor egy egész világ rá és a városra figyelt.

Kilátás a Koski Mehmed pasa dzsámira és fentebb a Nesuh aga mecsetre. Alattunk a Neretva.

Természetesen a hídon át is keltünk, ahol fokozottan óvatosnak kell lennünk, mert a fényesre kopott kövek borzasztóan csúsznak. A megfelelő haladást 30-40 centiként kőből készített csúszásgátló támasztékok segítik.

Kilátás a másik oldalra, a Lučki most hídra, alattunk a Neretva.

Az Öreg-híd híres festőnket, Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette, aki 1903-ban festette meg a „Római híd Mosztarban” című alkotását, amely világhírű lett.

Az Öreg-hidat az UNESCO háborús áldozattá, majd 2005-ben a világörökség részévé nyilvánította. Manapság a újjáépített híd, az egykori harcoló felek (szerbek, bosnyákok és horvátok) békéjét szimbolizálja.