Az egyik tavasszal smét bepattantunk az egyik barátom kocsijába és egy 2 napos kirándulást tettünk országunk különféle tájaira. A Páris-patak szurdokvölgye felé menet, mindenképpen útba akartam ejteni Tereske Árpád-kori templomát. Szövevényes története következik:

Tereske területén a XII. században bencés (erről a későbbi forrásokból tudunk) apátságot alapítottak. Az apátságot írásos dokumentum először 1219-ben említi (a Váradi Recestrum), ebből kiderül, hogy 1219-ben már működött egy – ekkor még meg nem nevezett rendhez tartozó – monostor Tereskén. Alapításának dátuma, illetve az alapító személye nem ismert. Egyes történészek szerint már a XII. század második felében fennállt a kolostor, sőt van aki szerint már a XI. században. A budai káptalan 1383. évi határjárási jegyzőkönyve pontosan körülírja a tereskei apátság birtokát, melyet Dennek (Dednek) pusztának neveznek. A XV. század vége felé a tereskei apátság szerzetesei kihaltak, az épületei pusztulásnak indultak. Borovszky Samu szerint a XV. században még álltak a kolostor épületei, nyomai a Dennek-pusztai erdőben (pár száz méterre a templomtól) még néhány éve is jól láthatóak voltak. Az idősebb Tereskeiek szerint a község közelében húzódó alagútrendszer a templom alól indult és egészen az apátság épületéig vezetett. Mátyás király az elhagyatott tereskei apátság birtokát Bajoni István váci kanonoknak adományozta, aki a templomot az apátság épületének felhasználásával gótikus stílusban átépíttette, újjáépíttette. 1485-ből fennmaradt egy, a Szentszéktől érkezett dokumentum, amely válasz Bajoni István korábbi folyamodványára. Ebből tudható, hogy Bajoni a tereskei Szűz Mária tiszteletére szentelt monostort újjáépíttette, de időközben tűz ütött ki, így további munkálatok váltak szükségessé. Egyrészt ez az egyetlen forrás, amely az apátság templomának épületére vonatkozó információt tartalmaz, másrészt ekkor említik először, hogy a monostort Szűz Mária tiszteletére szentelték. Egy, a váci káptalan által 1493. április 2-án kiadott oklevélben Bajoni még a monostor commendatoraként szerepelt. Később azonban – ismeretlen okból és időpontban – elveszítette ezt a tisztséget, aminek következtében az épülettel és javaival II. Ulászló rendelkezett. A király egy keltezetlen oklevelében a szerzetesek által elhagyott, és commendator nélküli apátságot minden tartozékával az Esztergom-szigeti bencés apácáknak adományozta. A rendelkezést II. Gyula pápa 1508-ban erősítette meg. 1516-ban már Verbőczi István birtokához tartozott, 1542-ben pedig már a Balassa család tulajdona volt az apátság denneki birtoka. 1549-ben az esztergomi érseket nevezi meg birtokosként egy adóösszeírás.

A XVI. század derekán a község török kézre került. 1593 körül felszabadult a török uralom alól, véglegesen azonban csak a XVII. század közepétől múlt el a török veszedelem. Tereskét az 1675 körül keletkezett Pongrácz-féle térkép már váci egyházmegyei helynek tüntette fel, templomát két toronnyal ábrázolva. A XVIII. század elején barokk átalakításokat végeztek rajta. Két tornyát 1847-ben lebontották, helyükbe a ma is látható klasszicizáló tornyot emelték, majd az 1896-os átalakítás alkalmával a templom boltozatát sík mennyezetre cserélték.

Az 1960-as évek közepétől restaurálták a műemlék templomot. Így kerültek elő a gótikus ívek, a korai a középkori és gótikus ablakmaradványok, faragott kő építészeti töredékek, amelyek mind a templom építésének korszakait dokumentálják. A szervetlenül beépített bélésfalak kibontásával pedig napvilágra került a Szent László király életéből vett freskó sorozat, mely 1330 és 1350 között és a XIV. század végén készült és amely ma a templom legfőbb ékessége. A Szent László legenda megjelenítéséről a mai Magyarország területén csak Ócsán és Vizsolyban találunk csekély töredékeket. A legteljesebb sorozat Tereskén maradt fenn a templom északi oldalán. A freskót Rády Ferenc restaurálta az 1970-es évek elején. A templom körül az apátság néhány épületének romjai láthatóak.

A tereskei templomot a “Boldogságos Szűz mennybemenetele” tiszteletére szentelték. A “Mennybemenetelt” ábrázoló, a XIX. század elejéről származó, Varschágh Jakab által festett oltárkép ma is a szentély északi falán látható.