A Velencei-tó körbetekerésére szánt és 3 naposra tervezett hétvégémen az első nap megérkeztem Gárdonyba, lepakoltam, elfoglaltam a szállást, biciklit béreltem és már útnak is indultam. A tó körbetekerését másnapra terveztük kárpátaljai lány ismerősömmel, így amíg ő munkában volt, én addig felfedeztem a környék látnivalóit. Egyik fő célpontom Pázmánd volt, ahol megnéztem a Mezítlábas Parkot, majd feltekertem a kvarcitsziklákhoz, a kilátóponthoz és a sziklaszoroshoz is. De mindenekelőtt tettem egy kis kitérőt a vízimalomhoz. Földes út vezet az épületig, így kicsit olyan érzésem volt, mintha valóban egy bicajos túrán lettem volna.

A Pázmándi vízimalom a Velencei-tó második legjelentősebb vízbefolyásán, a Vereb közelében eredő Bágyom-ér (Bágyom-patak) vízére épült. Pontos építési ideje nem ismert, de egy 1782-es térképen már szerepelt.

Lyka Döme földesúr halála után 1938-ban a malmot Arnold Kálmán, a falu utolsó molnárja vette meg és használta 1951-ig. A kis területű malmot nem államosították, így a folyamatos állagromlás miatt a 1970-es években elbontották épületét.

1998-ban a területet a pázmándi származású Hegyi János és családja azzal a határozott szándékkal vásárolta meg, hogy eredeti állapotában helyreállítja a malom épületét és a hozzá tartozó műszaki berendezéseket. Több múzeumból és levéltárból sikerült összegyűjteniük az anyagot, az alaprajzokon kívül megkapták az 1932-es műszaki leírást és az engedélyezési okirat másolatait is. Az akkori Közlekedési és Vízügyi Minisztérium segítségével elvégezték a patakmeder-rendezést, a mederburkolást, megépítették a zsilipet és a malomgépházat. Az újjáépített vízimalom kereke 2001. november 7-én fordult meg először.