Nagyenyed Erdély belső vidékén, Fehér megyében, a Maros folyó völgyének fontos gazdasági központját képezi. A város helyén egykor római castrum állt. Ezen a helyen már az ókorban is volt település, az ásatások egy kelta falu maradványait is feltárták. A mai település magját a IV. Béla király által, az 1241-42-es tatárjárás után az országba behívott külhoni, főként német ajkú telepesek vetették meg. A város a Maros és a Torockói-hegységből eredő Enyedpataka összefolyásánál jött létre, 270 méter tengerszint feletti magasságban. Délről a Kakasdomb, északról az Őrhegy veszi közre, ezért a szélvédett, kellemes mikroklíma alkalmassá teszi a várost gyümölcs, de főként szőlőtermesztésre. Első fennmaradt okleveles említése 1293-ból való.

A város közepén áll a XIII. század első felében épített nagytemplom. Ez a református vártemplom, ami az egykori vár része, tornya eredetileg a vár őrtornya volt, 1222–1239 között épült, a templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. Az évszázadok során többször megrongálódott, így több építészeti stílus keveréke: az eredetiben megmaradt szentélyhez és román stílusú toronyhoz késő barokk, háromhajós templombelső társul, külseje gótikus. A toronynak nyolc emelete van, 61 méter magas. A XV. századtól a lakosságnak egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a déli irányból betörő oszmán rablóportyák, ezért elhatározta a városi tanács, hogy plébániatemplomukat, az Erdély szerte alkalmazott gyakorlat szerint erős kőfalakkal veszik körbe. Ekkor épült a lőrésekkel ellátott magas fal és a sarkokat tagoló tornyok és bástyák sora is. Az erődítményt egykor széles vizesárok vette körül, de ennek már nyoma sincs napjainkban. A XVI. század végére az evangélikus szászok és a református magyarok közösen használták a várfalakkal körülvett nagytemplomot.

Az egyes tornyok és falszakaszok védelmét a városbeli iparos céhekre bízták, így azokról kapták nevüket. A várkaputól jobbra haladva:

1. Mészáros-bástya

2. Szabó-bástya

3. Csizmadia-bástya

4. Szűcs-bástya

5. Tímár-bástya

6. Fazekas-bástya

7. Kalantos-bástya

8. Lakatos-kovács-bástya

A korabeli krónikák számos alkalommal jegyezték fel Nagyenyed ostromát, mivel a gazdag település vonzó célpontot jelentett idegen hadaknak. 1600-ban Vitéz Mihály havasalföldi vajda, 1601-ben Basta generális hadai dúlták fel. Báthory Gábor a szinte elnéptelenedett településre újabb lakókat telepített be 1609-ben. 1658-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelem lengyelországi hadjáratának megtorlására, a török szultán parancsára, óriási túlerejű sereg tört be Erdélybe és rövidesen már Nagyenyed vidékét dúlták. Felperzselték a lakóházakat, majd nekiláttak a templomerőd ostromának. Az erős falak közé szorult szászok, élükön a magyar hajdúkkal eleinte vitézül védelmezték mentsvárukat, de végül nem tudtak ellenállni a túlerőnek. A háború ütötte sebek begyógyítása, az üszkös falak helyreállítása évtizedeket vett igénybe. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704-ben Tige generális vezényletével Habsburg-párti zsoldos csapatok vonultak be a városba. A korabeli feljegyzések szerint a kurucok közé állt harminc diák közül csak ketten élték túl a vérengzést. Emléküket a Kápolna-dombon egy emlékmű, valamint Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa című műve őrzi. A legborzalmasabb napok azonban 1849 januárjában borultak Nagyenyedre, amikor a környékbeli hegyekből érkező oláh felkelők legyilkolták a védtelen lakosokat, szászokat és magyarokat, több mint 600 ember halt meg. A halottak egy részét a vársáncba, a mai óvoda udvarára, másik felét a mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették el. A tragikus eseményre a templomerőd falában elhelyezett kicsiny emléktábla római számos dátuma emlékeztet: MDCCCXLIX (1849) január 8.

2021 májusában Lőrincz Helga alpolgármester elmondta a Krónika kérdésére, hogy a várfal- és bástyafelújítási munkálatot teljes egészében az önkormányzat állja, a teljes munkálat érteke mintegy 2,2 millió lej, amiből még 800 ezer lejt kell kifizetni a városkasszából, hogy az utolsó 2 bástyát is felújítsák. (A 8-ból 6 bástyát már 2018-ban felújítottak.) Említése szerint Nagyenyeden az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a várfal és a bástyák a város tulajdonában vannak, míg a vártemplom egyházi tulajdon. A vártemplom is külső-belső felújításon esik át, többek között statikai megerősítésre is szükség volt, mindezt uniós forrás biztosítja, azonban a munkák szakemberhiány miatt csúsznak. Tóth Tibor László református lelkipásztor úgy nyilatkozott, hogy az istenháza helyreállítására közel 3,6 millió eurós támogatást ítéltek meg a Regionális Operatív Program (POR) keretében, a projekt szerint a 16,2 millió lejes beruházásból 15,8 millió lej a vissza nem térítendő uniós támogatás.