2022 szeptemberében Erdélyben, Torockó környékén jártunk barátaimmal egy 4 napos aktív pihenés keretein belül. Az egyik napon a Kőköz-szoroson és Nagyenyeden át a Remetei-szoroshoz mentünk, útközben azonban megálltunk pár pillanatra egy kevésbé ismert várnál, illetve annak maradványainál. Diód Erdélyben, Fehér megyében, a Torockói-hegység délkeleti részéhez tartozó Hegyalja dombvidék északi részében, a Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógyi-patak mentén helyezkedik. A vár a község belterületén fekszik, a patak által táplált mocsaras terepből kiemelkedő magaslaton.

1264-ben említik először a falut birtokló család vezetékneveként. Diódi András comes, mint István ifjabb király hűséges embere, ezekben az években több birtokot szerzett meg Diód körül és lefektette a diódi uradalom alapjait. A birtok a család kihalásáig (1441) megmaradt tulajdonukban. Ezt követően Hunyadi János lett, aki 1441-ben lett erdélyi vajda. A várat feltehetően Hunyadi János építtette 1445 körül, de minden bizonnyal a Diódi családnak is volt ott korábban udvarháza, esetleg éppen a vár helyén. 1450-ben Hunyadi pápai búcsúengedélyt kapott a diódi várban található Boldogságos Szűz Mária kápolna számára. Ez egyben a vár legkorábbi említése, amiről megjegyzi a pápai irat, hogy Hunyadi alapította. Hunyadi halálát követően Szilágyi Mihály birtokába került, akit Mátyás király meghagyott Diód birtokában, majd halála után özvegye, Bátori Margit rendelkezett vele. 1464-ben Diód a koronára szállt, Mátyás pedig újból egyik rokonának juttatta: unokatestvére, Dengelegi Pongrác János kapta meg. Ő tovább folytatta Hunyadi építkezéseit úgy a tövisi ferences kolostornál, mint a várnál. 1476-ban halt meg és fia, Pongrác Mátyás örökölte a birtokot, majd 1500-ban bekövetkezett halála után feleségére, Perényi Orsolyára háramlott. Orsolya másodszorra Balassa Ferenc horvát-szlavón bánhoz ment feleségül, így a vár a Balassák birtokába került. 1540-ben, az akkor Balassa Imre kezén levő várat János Zsigmond fejedelem katonái elfoglalták és lerombolták, de a család helyreállíttatta. 1561-ben Balassa Menyhárt hűtlensége miatt (János Zsigmondtól Ferdinánd pártjára állt) János Zsigmond elrendelte a Menyhárt kezén levő birtokok elkobzását, így a diódi várat is, amelynek őrsége szabad elvonulás fejében átadta a várat. A vár végleges lerombolására feltehetően ekkor kerülhetett sor, mivel a későbbiekben többet nem említi a források.

A vár szabályos alaprajzú, oldalai 60×40 méter hosszúak. Mind a négy sarkában egy-egy 450-os szögben elfordított négyzetes torony (kb. 7×7 méter). A tornyok két külső sarkát támpillérek erősítik. A négy torony közül jelenleg már csak a nyugatinak csekély alapfala látható. A vár délkeleti fala előtt egy második fal is húzódik. Az egész építményt vizesárok vette körül (kb. 15 méter széles, 4 méter mély) és sánc. Bejárata a ma elpusztult északnyugati oldalon volt. Vele szemben, a délkeleti várfal közepén, erre ráépítve áll egy négyszögletes építmény (10×7 méter), ami református templomként működött. Mindegyik oldalán, kivéve az északnyugatit két-két keskeny ablak található. A templom jelenleg használaton kívül van, állaga egyre romlik. A szabályos alaprajzú várból jelenleg a várfal néhány szakasza, a keleti torony alapfala és a belső építmény áll.