Szécsény egy, az Ipoly menti síkságon, a Darázsdói-patak (Szentlélek-patak) mellett fekvő város, Nógrád megyében. A Cserhát felé vezető turistautak kapuja. Szécsény nevét 1219-ben említik először egy oklevelekben, részben a Kacsics nemzetség birtokaként, részben a nógrádi várhoz tartozó királyi birtokként. Egy 1229-ben kiadott oklevél szerint II. András király fia, Béla herceg – a későbbi IV. Béla király – anyjának, Merániai Gertrúd királynénak 1213-as meggyilkolásában részt vett Kacsics nembeli Simon bán birtokait – köztük Szécsényt is – elvette és azokat a Szák nemzetségből származó I. Pósának adományozta.

A jelentősen átalakított, "ráépített" délkeleti sarokbástya

1334-ben I. Károly király – Szécsényi Tamás közbenjárására – oklevelet adott ki, amelyben Szécsénynek Buda városához hasonló kiváltságokat adott, valamint engedélyezte, hogy a mezővárost falakkal vegyék körül, tornyokkal, bástyákkal és védőművekkel erősítsék meg. A szécsényi várat Szécsényi Tamás vagy fia Miklós kezdte el építtetni a XIV. század második harmadától. Maga a vár két részből állt: egyfelől a mezőváros épületeit kerítették körbe nyújtott négyszög alakban városfallal, azt kaputoronnyal és bástyákkal erősítettek meg, másfelől a városfalon belül felépült egy belső vár, amit várkastélyként említenek a források. Később ennek helyén épült fel a Forgách-kastély.

A keleti (balra) és a déli (szemben) fal találkozása a délkeleti bástyánál

A török torony (kapubástya). Visszaépített várfal a délkeleti bástya és a kapubástya között.

1452-ben Szécsényi II. László nógrádi főispán a cseh huszita zsoldosok ellen erősítette meg a várat. 1454. október 27-én Szécsény városát vejének, Losonczy Albert nógrádi főispánnak zálogosította el, majd 1455. április 30-án a budai káptalan előtt két lányának, Hedvignek – Losonczy Albert feleségének – és Annának adományozta összes birtokát. Szécsényi Anna jegyese Guthi Országh Mihály nádor János nevű fia volt. A Szécsényi család 1460-ban fiúágon kihalt, így mivel Losonczy Albert és Országh Mihály részt vettek Mátyás király husziták elleni felvidéki hadjárataiban, az uralkodó hálából 1461. június 29-én új királyi adomány címén, nekik adta a Szécsényi II. László egykori tulajdonát képező javakat, köztük a várat is.

A kapubástya bejárata

A török torony (kapubástya)

A török időkben az 1546. évi országgyűlés határozata alapján a vár birtokosa és kapitánya, Losonczy István nógrádi főispán – Losonczy Albert és Szécsényi Hedvig dédunokája – palánkkal és sáncárokkal erősítette meg a Szécsényt körülvevő városfalat. A várat 1544-ben, majd 1550-ben is megtámadta egy török csapat, de elfoglalni nem tudta. 1552-ben Ali pasa vonult Szécsény ellen, melyet 50, főként újonc katona védett. Istvánffy Miklós szerint a török sereg közeledtének hírére a várkapitány, Árokházi Lőrinc a várost felgyújtatta, és a várba vonult vissza. Ali pasa a vár elfoglalása után Szécsényt az egyik török szandzsák székhelyévé tette. A törökök a régi belső várat újjáépítették, körülötte erős bástyarendszert hoztak létre. 1562-ben Balassa János kísérelte meg a vár visszafoglalását, sikertelenül. 1593-ban Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf csapatainak közeledtére a törökök felgyújtották a várost és elvonultak, így negyvenegy évet követően ismét keresztény kézre került Szécsény.

A keleti kapu, az északkeleti sarokbástya és a város északi falát védő várfal

A keleti kapu és az északkeleti sarokbástya

Mivel Losonczy Istvánnak nem volt fiú gyermeke, a család férfiágon kihalt volna, azonban Habsburg I. Ferdinánd Losonczy két lányát – Fruzsinát és Annát – fiúsította. Losonczy Anna harmadik férje Forgách Zsigmond lett, így az asszony halálát követően Szécsény vára és a város a Forgách család birtokába került. 1604-ben a várkapitány Géczi András és magyar vitézei levágták a helyőrség német katonáit, és megnyitották a város kapuit Bocskai István hadvezére, Rhédey Ferenc előtt. A város 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek hódolt meg. A következő években a várat többször erősítették, földből épült sáncait és fából épített falait kőből építették újjá.

Az elpusztult plébániatemplom romjai

1663-ban a Köprülü Ahmed aga vezette török sereg harc nélkül bevette Szécsényt és csak húsz év múlva, 1683-ban került vissza végleg a keresztények kezére, amikor a Bécsért vívott kahlenbergi csata után Sobieski János lengyel király felszabadította. Az ostromot követően kitört pestisjárvány miatt a város lakossága elmenekült, a várkapitány pedig nem akart a kiürült településen maradni, ezért azt felgyújtatta és katonáival elvonult. A szécsényi városi erődítések utolsó felújításaira vonatkozó adatok 1692-ből és 1703-ból származnak. A várost körülvevő falat azonban már nem építették vissza, az egykori bástyák közül csak az északkeleti és az északnyugati bástya maradt meg, utóbbi erősen átalakítva.

Az elpusztult plébániatemplom romjai

1705. szeptember 12-én II. Rákóczi Ferenc a vár alatti Borjúpástnak nevezett mezőn nyitotta meg a Szécsényi országgyűlést, melyen több fontos döntés is született. Itt választották Rákóczit vezérlő fejedelemnek, aki az államfői jogokat gyakorolta, továbbá kezébe adták a kuruc fennhatóság alatt álló összes kincstári birtokot.

Az elpusztult plébániatemplom romjai

A török háborúk nagy pusztításokat okoztak a belső vár (várkastély) épületében is. Forgách Zsigmond, vagy testvére János építtette a ma is látható, H alaprajzú barokk kastélyépületet 1753-1763 táján, felhasználva a középkori várkastély még álló falait.