A 40 méter magas Szent István-torony, Nagybánya szimbóluma. Nagy Lajos király 1347-ben megerősítette a település lakóit kiváltságaikban és egyben biztosította őket arról, hogy a templomuk építéséhez szükséges követ és fát a város határain túli királyi, sőt, akár földesúri földekről is. Valószínűleg ekkor már küszöbön állt a gótikus stílusban épülő templom befejezése. Egy 1387-ben kelt szerződés a templom Szűz Mária oltára előtt köttetett, tehát ekkorra már biztosan felszentelték és használták a templomot.

A XVI. század közepén, a reformáció idején, a Szent István templomot többnyire a református gyülekezet használta mintegy 120 éven keresztül. A protestánsok lutheránus és református ágakra való szakadása után a Szent István templomot a protestánsok szerezték meg, később azonban a kálvinistáké lett. 1673-ban Spankau tábornok az ellenreformáció jegyében kizavarta a reformátusokat a templomból, Thököly Imre idejében viszont a lakosság felkelt a császári elnyomás ellen és visszavette a templomot is 1678-ban. 1687-ben az újra berendezkedő császári adminisztráció a jezsuitáknak adományozta a templomot, amit aztán a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt újra visszavett a város református lakossága. 1712-ben a császári hatalom immár harmadszor vette el fegyveres erővel a templomot és adta újfent a jezsuitáknak, akinek ekkoriban már nem volt szükségük a hányattatott sorsú épületre. A város reformátusai hiába folyamodtak több kérvényben a templomukért, azt nem kapták vissza, állaga így folyamatosan romlott. A leginkább szükséges javításokat a város elvégeztette ugyan, de a templom egyre romosabbá vált, építőanyagát kezdték elhordani. Végül 1847-ben a templomot a tanács lőporral felrobbantatta, építőanyagát eladta, ill. építkezésekhez felhasználta.

A ma is álló torony a templom nyugati homlokzatában állott. A torony középkorban ismeretlen sisakja az 1500-as évek végén leégett, majd 1619-ben készült először zsindelyes, négy fiatornyos, hegyes gúla alakú sisakja. 1699-ben már óra is volt a toronyban, amit 1705-ben újrazsindelyeztek. Egy 1754-es festményen még feltűnik ez a torony, ami 1769-ben egy villámcsapást követő tűzben leégett. 1770-ben Siesenpech György tervei szerinti barokk hatású bádog hagymasisakkal pótolták, de később ez is leégett.

A ma látható, fémlemezzel fedett, négy fiatornyos sisak Schulz Ferenc tervei szerint készült 1871-ben, de sajnos a munkálatok során a Hunyadi János idejéből fennmaradt csúcsíves ablakpárkányt is elbontották. A századfordulón Sztehlo Ottó vezetésével végeztek még kisebb felújítást a tornyon, azóta lényegében csak állagmegóvó munkálatok folytak rajta. Számos középkori, faragott kőrácsos ablak őrződött meg a torony falában.

A torony déli falába egy Roland-dombormű van befalazva: a város pallosjogának jelképe. Északi oldalán megmaradt a templom csúcsíves nyugati díszkapujának bélletes maradványa. Nyugati falában rozetta található, fölötte a város címerével. A toronyaljban – ahol megmaradt a középkori boltozat – kis kőtár őrzi az egykori templom összegyűjtött faragványait. Az 1970-es években a helyi múzeum munkatársai kisebb ásatást is kezdtek a templom területén, de az előkerült aranytárgyak miatt az állambiztonság a kutatást leállíttatta, a dokumentációt pedig elkobozták.