A legutóbbi bejegyzésben említettem, hogy úgy döntöttem, idén belevágok a TTT Kupa, korábban Budapest Kupa teljesítésébe. Az egyik túra végén megnéztem a közeli pálos kolostor és templom romjait is, ezt szúrjuk ma kultúrvillánkra.

1300 körül alapítja meg Lőrinc, a pálos rend negyedik elöljárója Budaszentlőrinc monostorát a János-hegy és a Pál-hegy (később Hárs-hegy) közötti nyeregben és ekkor kezdődik a kolostor építése egy Szent Lőrincnek szentelt kis kápolna helyén, mely 1310-re készült el. 1309-től a pálos rend központjává vált és 1381. november 14-én a rend védőszentjének, Remete Szent Pálnak a fej nélküli testereklyéje is ide került Velencéből, így búcsújáró hellyé vált a terület. Később, 1523-ban II. Lajos király az előbb Rómába, majd Csehországba került fejet is hazahozatta Budaszentlőrincre, ahol azt 1523. május 25-én egyesítették a testtel. 1403-ig további jelentős építkezések folytak a kolostor területén, így megépült egy új háromhajós, 34,5 méter hosszú és 18 méter széles templom a korábbi kolostortemplom déli oldalán. Előbbit ereklyekápolnává alakították át. A XV. században Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás király is pártfogolta a pálos rendet, utóbbi alatt élte a kolostor a fénykorát és aki számos jobbágytelket és monostort adományozott a pálosoknak.

A XV. század második felében a szentlőrinci kolostorban élt Boldog Báthory vagy Bátori László, aki – mivel zavarta a rendház vendégektől zajos élete – a perjel engedélyével felköltözött a kolostor melletti hegyen található barlangba, ahol 20 évet töltött és itt készítette el 1470 körül a Biblia első magyar fordítását és ellátta azt magyar nyelvű magyarázattal is.

Az 1480-as években több építkezés is zajlott a kolostorban: 1486-ban a déli oldalon új kápolna épült, 1488-ban a kolostor fürdőházat is kapott. 1508-ban kezdődött el a kolostor új templomszentélyének építése a hozzá tartozó sekrestyével együtt, továbbá egy tízszögű, csillagboltozattal fedett gyűlésterem is kialakításra került az egykori rendfőnöki kápolna helyén. A kolostor ekkorra már 15.000 négyzetméter kiterjedésével a Magyar Királyság legnagyobb kolostora volt.

A török időkben, a mohácsi csata után a pálosok elmenekültek a kolostorból, csak azt tudták magukkal vinni, amit kocsikra fel tudtak pakolni. A törökök 10 nap alatt az egész kolostort kifosztották, feldúlták, szétverték és felégették. Odavesztek többek között kódexek és a magyar Biblia is. Remete Szent Pál ereklyéjét Trencsénbe menekítették, ott azonban 1527-ben megsemmisült, mivel leégett a vár. 1540 után nincs adat a kolostorról. Területét a XVII. században kőbányaként használták. 1686 után a pálosok szerettek volna visszaköltözni kolostorukba, de Budaszentlőrinc Buda városához került, amely elidegenítette azt és amiért a pálosok folyamatosan tiltakoztak, pereskedtek – eredménytelenül. A török idők után a kolostor faragott köveit a környékbeli építkezésekhez hordták el, 1827-ben már csak embermagasságig álltak a falak.

1759-ban Batthyány József gróf végez helyszíni szemlét a területen. A régészeti kutatások 1846-47-ben indultak meg: Henszlmann Imre 1846-47-ben, majd 1934-ben Garády Sándor folytattak ásatásokat a területen. 1949 után Zolnay László és Gerevich Tibor, 1985-től pedig Bence Zoltán folytatta a munkálatokat, a teljes feltárás megszakításokkal 2001-ben fejeződött be.