A Torockói-hegység vagy Torockói-havasok az Erdélyi-szigethegység délkeleti része, az Erdélyi-érchegység északkeleti nyúlványa. Északkelet-délnyugat irányban húzódik, főleg az Aranyos és a Maros völgye között fekszik, de északkeleti vége Tordától északra már a Mezőségre fut ki. A Torockói-hegység része a Bedellői-havasok. Itt található többek között a Remetei-szoros, de erről majd később lesz szó. A Remetei-szoros szurdokvölgye előtt található a Kolostor-szoros és Remetekolostor falu. Utóbbi központjában fekszik a Remetei kolostor. Remetekolostor korábban Remete falu része volt, de 1956 körül különvált 156 lakossal.

Remetekolostort Torockóról két úton is megközelíthetjük: ha kicsit többet szeretnénk gyalogolni, akkor az 1000 méter magasan fekvő Remete községből ereszkedjünk le a völgybe (4 km), ha kevesebbet, akkor Tövis felől gépkocsival is elérhető.

A kolostor Erdély egyik legrégebbi ortodox egyházi emléke. A régi templom építési korát sokáig nem lehetett pontosan behatárolni, de 1988-ban helyreállítási és állagmegóvási munkákra került sor, mivel az épületben éveken keresztül árvizek hozta üledék és megnövekedett szintű talajvíz állt. Megmentéséért a templomot 1988-ban 2.08 méterrel megemelték. Akkor derült fény arra, hogy a kolostor falait belül több réteg freskó díszíti. Bár a 9 réteg falfestmény 1,50 méter magasságig tönkrement, a megmaradt, sokrétű freskó egyik rétegét állítólag a XIV. századra datálják. Ezen a rétegen szerepelt az 1377-es évszám. A bejárat felett elhelyezett kőtáblán látható évszám arról tudósít, hogy a templomot először Mátyás király uralkodása idején festették le.

A kolostor eldugott, távoli helyének köszönheti szerencsés megmaradását. Sikeresen átvészelte az 1762-es osztrák templomrombolást, amikor állítólag császári parancsra több tucat ortodox templomot és kolostort romboltak le, mivel a hívek nem akartak átállni a görög katolikus vallásra. A kolostor régi templomának freskókészítését Mátyás király is adománnyal támogatta. Belső díszítései az évszázadok folyamán többször is megsérültek, ezért újrafestették azokat. 1785-től 1940-ig egyszerű templomként működött, majd 1940-től ismét szerzetesi kolostor lett. A Nagyenyeden található várról szóló bejegyzésben említettem, hogy a legborzalmasabb napok 1849 januárjában borultak Nagyenyedre, amikor a környékbeli hegyekből érkező oláh felkelők legyilkolták a védtelen lakosokat, szászokat és magyarokat, több mint 600 ember halt meg. Nos, a helyzet kialakulásában vastagon benne voltak kolostort akkoriban vezető papok is.

1926-1930 között árvizek miatt 4 éven át iszap- és kőhordalék állt a templomban, amit tovább tetőzött a talajvíz állandó magas szintje is. 1955-től női szerzetesek vették át a kolostort, amely az elmúlt évtizedekben folyamatosan gazdasági épületekkel, műhelyekkel és lakóépületekkel bővült. A műhelyekben az apácák kézzel szőtt szőnyegeket és különféle népművészeti kézimunkákat készítettek és készítenek a mai napig. 1959-től a kommunisták kiűzték az apácákat. 1964-ben a régi templomot újból restaurálták. 1972-ben engedélyezték újra a kolostor működését, és azóta újabb részlegek nyíltak meg: hímzőrészleg, kötöde, pékség, iskola, könyvtár, orvosi rendelő és egy múzeum is a kolostor régi iskolájában, ahol a kolostor középkori kegytárgyaiból, ikonokból és szentírásokból rendeztek be kiállítást. 1982-1988 között felépült az új, jóval nagyobb templom.