2023. júliusban folytattuk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bejárását kis csapatunkkal. 5 napra terveztük az idei túrát, melynek végállomása Abaligeten volt. Természetesen ha már ott jártunk, nem hagytuk ki a barlangot, már csak azért sem, mert RP-DDK pecsételőhely. A barlang a Mecsek egyik legismertebb és legnépszerűbb természeti látnivalója. Folyamatos kutatások nyomán vált ismertté a 466 méteres főága, valamint a három, nehezen járható mellékága.

Abaliget egy kis község Baranya vármegyében, a Pécsi járásban. Egyes kutatók kelta eredetű településnek tartják. A XI. században az Aba nemzetség alapította, melynek legismertebb tagja Aba Sámuel királyunk volt.

A falu plébániáján őrzött írásos emlék szerint az Abaligeti-barlang előürege 1758-tól, háza felépültéig a falu plébánosának, Riedl Antalnak szolgált pincéül. Az előüreg hátsó részében a járatot egy szikla zárta el, mely felett szűk garaton át folyt ki a víz: ezt Katya-pataknak nevezték a helyiek és akkoriban több vízimalmot hajtott. 1768-ban egy Mattenheim József nevű helybéli molnár, a patak vízhozam ingadozásának okát kutatta, ezért társaival bemászott a szikla mögé és bejárta a barlangot, valamint a történet szerint egy deszkát talált ott. Később fia, ifjabb József a deszkát kihozta a barlangból.

Az Abaligeti-barlang első részletes vizsgálatát Kölesi Vince bicsérdi ispán végezte, aki 1819-ben a helyi ispánnal bejárta a barlangot és elkészítette alaprajzát és hosszmetszetét. Ez a térkép és a kézirat jelenleg a Pécsi Káptalan Levéltárában található. 1833-ban Festetics Lajos saját költségén robbantással tágíttatta a bejárati részt. A barlangot egyre nagyobb érdeklődés övezte, az 1800-as évek vége felé már belépőjeggyel, hivatásos vezetővel lehetett megtekinteni. 1884-ben a falu plébánosa, Chalupni János saját pénzéből és közadakozásból a bejáratot bányászokkal tovább tágíttatta és a patak fölé 36 tölgyfa hidat készíttetett. 1900-ban szerepelt egy Párizsban megjelent, a világ 100 csodáját ismertető kiadványban az Abaligeti-barlang.

Az 1950-es évekre a helyi plébánosok erőfeszítései ellenére a barlang teljesen tönkrement elhanyagoltság, kihasználatlanság miatt. A vandalizmus is megjelent, több cseppkövet letörtek. Végül a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette kezelésébe és 1957-ben a közlekedést járdákkal és korlátokkal biztonságossá téve, villanyvilágítást bevezetve nyitotta meg újra a nagyközönség számára. Meg kell említeni Vass Béla nevét is, aki 1954-ben kutatótársaival együtt tárta fel a barlang Nagy-termét.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1996. április 1-én vette át a barlang kezelését és kiépítette a mai kor követelményeinek megfelelő korszerű berendezéseket: betonjárdák, rozsdamentes acél korlátok és lépcsők, korszerű, szakaszolt világítás. Az Abaligeti-barlang 2001 novembere óta megújult formában várja a látogatókat.

A látogatók az első kb. negyven méteren csak meghajolva közlekedhetnek, helyenként a járat magassága alig éri el az 1 métert. Fotózni nem lehet, csak a túra végállomásán, a Nagy-teremben. A levegő hőmérséklete egész évben 12-13 °C, ezért meleg felsőruházat, zárt cipő ajánlott. Viszont klímája a légúti, allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek enyhülést hozhat. Ottjártunkkor éppen egy vidra lábnyomait fedeztük fel, a vezetőnk elmondása szerint visszatérő vendég. Az Abaligeti-barlang kiépített főága egész évben megtekinthető szakvezetés keretében.