A barlang a Torockói-hegységben található, ahol a Bedellői-karsztfennsík víznyelőiben eltűnő vizek Alsószolcsvánál, egy hatalmas barlangkapun (a bejárat) kerülnek újra a felszínre, hogy az Aranyost gazdagítsák. A barlang víznyelője tehát feljebb, a Vanatarile Ponorului természetvédelmi területen, a hatalmas, 80 méter mély Vanatara zsombolyban található. A Seacă, Ponorului és Poienii patakok a zsomboly alja felé igyekeznek, majd a Dalbina-barlagban egyesülnek, áthaladnak a szolcsvai Búvópatak barlangján és Búvópatak telepnél egyesült erővel törnek a felszínre (a bejáratnál).

A barlangot első alkalommal Ignatz Lenk von Traunfeld említi 1839-ben. Dr. Balogh Ernő 1938-ban kezdi el bejárni a barlangot, majd 1950-ben nekikezd a rendszeres kutatásnak és feltérképezésnek. (A mai napig ez az etalon). 1979–1984 között a balázsfalvi Polaris barlangászklub folytatta a feltérképezést, és kiépítették a bejárati szakaszt. A bejárathoz a Malom-völgyben található függőhídon kell átmenni, majd még jó néhány métert gyalogolni a tényleges bejárathoz.

A két szinten elhelyezkedő képződményekkel teli járatai összesen 2022 métert összesítenek. A tényleges bejárathoz valamikor híd vezetett, de azt elvitte egy esőzéskor keletkezett árhullám, így megközelítése csak gyakorlott túrázóknak, barlangászoknak, nekik is csak megfelelő felszereléssel ajánlott. 2012 nyarától a barlang bejárata vasráccsal van lezárva, látogatása csak a Gyulafehérváron székelő Natura 2000 szervezet előzetes engedélyével lehetséges.

A barlang bejárata 35 méter magas és 4 méter széles. A kapuban kis vízállás idején is 1,5 méteres víz fogad, amelyet leküzdve a Csodaterembe érhetünk. A Csodaterem utáni szakasz már csak gyakorlott barlangászoknak ajánlott. Nem könnyű a két kilométeres barlangon végigmenni, elsősorban a búvópatak nagy hozama, de különösen a tajtékzó vízesések és mély tavak váltakozása miatt.

A szolcsvai Búvópatak barlangjában különféle élőlények találhatóak, de itt van Európa legnagyobb denevérpopulációja is.

Érdemes felkeresni a víznyelőt is, ahol a lezúduló víz több szakaszban, összesen 70-80 métert zuhan a mészkő falakról, a legnagyobb esés a 30 métert is eléri. A Legyező-vízesés megcsodálható arról a teraszról, amelyet a Fehér megyei hegyimentők építettek.