Vissza a kéktúrákhoz. 2022 nyarán újra 1 hétig a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra kilométereit róttunk, ezúttal az Őrség és a Göcsej kulturális-, épített- és természetes nevezetességeit is érintve. Persze a kéktúrához híven az útvonal e tájakon is szó szerint a természet lágy ölén, erdőkben, lankás dombokon halad, de szerencsére a vonalvezetés kitérők nélkül is érint néhány látni- és felfedeznivaló értéket. Az egyik szép napon Velemérre érkeztünk meg, ahol megcsodáltuk az Árpád-kori templomot.

Velemér egy község Vas vármegyében, az Őrségben. Magyarország nyugati határán, a Vendvidék, a Vasi-Hegyhát és a Zalai-dombság által határolt háromszögben, Hetés tájegység északnyugati szegletében fekszik. A községi források szerint Velemér neve nem szerepel az őrségi falvak között. A legrégebbi történeti feljegyzések viszont arról tanúskodnak, hogy e vidéket több apró falu tarkította. Név szerinti felsorolás először a XIII. századtól 1365-1366-os évektől származik. A helység neve „fehér fényt” vagy „napsütést” jelent, és kapcsolatba hozható Valamár herceg nevével, aki az V. század derekán Pannóniában telepedett meg a keleti gótok egyik vezéreként. A Velemér név így tulajdonképpen egy nemesi családnév. Egy 1366-os birtoklási irat sorolja fel vár tartozékként a veleméri kerületet, illetve a veleméri völgyet, amihez akkor 10 falu tartozott, vagyis Velemér 10 falu központja volt. Ma ebből 5 Szlovénia területén van. Az eredeti helységnév „Szent Trinitas” vagyis Szentháromság falva. A későbbiekben a Velemér név maradt fenn. A veleméri kerület a XVI. században felbomlott. A terület egy része, köztük Velemér is a Németújvári Batthyány-család tulajdonába került. Az ősi lakosok a templomtól nyugatra a Dania-hegyen és az attól délre fekvő mocsaras, nádastól és tölgyestől védett Tapolca és Kurtusa dombon laktak. Az erdők kivágása és a török pusztítás után a lakosság lehúzódott a Lóka-patak mellé. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint lakossága 74 fő.

Az egykori Velemér helyén, az erdőktől ölelt Papréten álló templom a XIII. század végén épült késő román és kora gótikus stílus stílusban. Belső díszítését, freskóit radkersburgi Aquila János készítette 1377 körül, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban. A templomot úgy tájolták, hogy a teljes év során a nap mindig megvilágítja valamelyik freskót – kivéve az ördögét, arra soha nem esik fény. Vízkeresztkor a szentély kör alakú ablakán át a fény a betlehemi csillagra esik, a nyári napforduló idején a Mária köpenye alá bújt bűnösöket világítja meg, ezzel jelezve, hogy kegyelem számukra is van. Érdekesség, hogy egykoron a templom külső falain is voltak freskók, de ezekből – Szent Kristóf falba vésett fénykoronájának kivételével – mára semmi nem maradt.

A reformáció helvét irányzatához csatlakozott tájban a XVII. század elején e templom is a reformátusok használatába került. Nemcsak a szentek tiszteletét, de képzőművészeti ábrázolásukat is elvetik: a faliképeket az országos gyakorlatnak megfelelően lemeszelik. III. Károly intézkedéseiben jelentkező XVIII. századi rekatolizálás 1732-ben ugyan visszaadja a templomot a katolikusoknak, de a község népe kitart protestáns volta mellett.

1863-ban Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református tanító vezette el a templomhoz Rómer Flórist, aki az épületet rémes állapotban találta. Rómer megbízta Storno Ferencet, hogy készítsen rajzokat a templomról és a freskókról. Minden befolyását latba vetve elérte, hogy a szombathelyi egyházmegye befedesse az épületet. Szenczy Ferenc szombathelyi püspök tette ezt meg 1864-ben vagy 1865-ben. A tetőn így is átszivárgott a víz, majd tűzvész is pusztított, tovább rongálva ezzel a képeket. A freskókat több alkalommal restaurálták: 1941-ben, 1956–1966 között, 1967–1968-ban és végül 2003-ban. A falképek teljes restaurálására az 1967-1968 közötti munkálatok során került sor: nem festették újra őket, csak leoldották róluk a fehér meszet és konzerválták őket. Jelen állapotában a legtöbb falkép jól látszik, néhány alig kivehető, de vannak teljesen elpusztult részek is.

A templom minden nap nyitva áll a látogatók előtt 9-től 16 óráig, hétfőn 15 óráig.