Aradon nem ez az első kőszínház, hiszen előtte is működött egy másik kőszínház, mely még ma is áll. Építtetője, Hirschl Jakab bécsi származású izraelita textilkereskedő, akit a színházépítés gondolata már az 1810-es évek elejétől foglalkoztatott. Építési engedélyért Ferenc József császárhoz folyamodott, aki 1812-ben áldását adta az építkezésre. A munkálatok 1816-ban kezdődtek meg, 1817-re pedig már állt az épület, amely majdnem 60 évig adott otthont a színészetnek. Az új színház elkészülte után (1874) egy ideig raktárnak használták. 1907-től kisebb átalakítások után (Steiner József tervei alapján) itt működött az első aradi mozi, az Uránia, ennek a szocialista időszakban Herbák János volt a neve, 1960-ig vetítettek itt filmeket. A nézőterét az építés óta bővítették, de az így létrejött, megközelítőleg 500 ülőhely is gyakran kevésnek bizonyult, nem beszélve arról, hogy az objektíve kevés férőhely miatt a bevétel gyakran nem tudta fedezni a színházi kiadásokat. Az épület technikai felszereltsége sem felelt meg a modern követelményeknek.

Az új, modern színház építésének szükségessége már a hatvanas évek elején foglalkoztatta az aradiakat. Báró Bánhidy Antal 1862-ben vetette fel a színházépítés gondolatát. A lényeges, konkrét intézkedés az ügyben 1868. november 23-án történt, báró Bánhidy javaslatára a város pályázatot hirdetett egy új színházépület tervezésére. Építészeti Bizottság jött létre Atzél Péter, a város polgármestere (később országgyűlési képviselő, majd főispán) irányításával. Hosszas vita után Skalnitzky Antal terveit fogadták el. Atzél Péter polgármester vezetésével a városi tanács megszavazta a költségek fedezésére 700 000 forint bankkölcsön felvételét. Az építkezés 1871-ben kezdődött és 1874-ben avatták fel nagy ünnepség keretében, Ferenc József jelenlétében. Az ünnepélyes megnyitó 1874. szeptember 21-én és 22-én volt két díszelőadással.

Bejárata a mellette álló Fehér kereszt szálló felől nyílott (tehát nem a Főtér felőli oldalon, mint ma), homlokzata klasszicista elemekben volt gazdag, belsejét neobarokk díszítőelemek jellemezték. A mennyezetképeket Lotz Károly tervei alapján Györgyössy Rudolf aradi tanító és festő készítette el. Az épület 1883-ban leégett, újjáépítésével Halmay Andor aradi műépítészt bízták meg. A megújult színház 1885 októberében Csíki Gergely egy darabjának bemutatásával nyílt meg. A belső díszítéseket Tóth András épületszobrász (Tóth Árpád költő édesapja) készítette. Az épület 1955-ben ismét leégett, négy évig tartó újjáépítése során belső terét teljesen átalakították, de külsejét is jelentősen módosították. Főbejáratát ekkor helyezték át a Főtér felőli oldalra, főtéri homlokzatát megmagasították, Milos Cristea tervei alapján ekkor készült el a homlokzatot meghatározó oszlopsor. A nézőtéri férőhelyek számát ekkor jelentősen csökkentették, viszont kialakítottak egy stúdiótermet az emeleti szinten.

 2019-ben jártam utoljára a városban, akkor sikerült pár épületet és emlékművet megtekinteni, de persze több nap sem lenne elég a felfedezésre. Ráadásul siettünk tovább Világos és Solymos várához. Akit jobban érdekel a színház története, ajánlom Piroska Katalin és Piroska István 2012-ben megjelent, Az aradi magyar színjátszás 130 éve 1818-1948 (I. kötet 1818-1905) című könyvét.