Magyarországon rengeteg kis falu, község van, melyek igazi elfeledett kincseket rejtenek. Az egyik ilyen Ludányhalászi községben a Ráday-kastély, melyre Nógrád megyei barangolásomkor találtam rá. Sajnos engedély hiányában bemenni nem tudtam, de azért lássuk a történetét:

Ludányhalászi Közép-Európa egyik leghosszabb faluja, közel öt kilométer. Kiemelkedő természeti értéke az Ipoly és annak árterülete, tórendszere, a gazdag növény- és állatvilágával.

A kastély építése Ráday Pál – II. Rákóczi Ferenc kancellárja – nevéhez fűződik. A munkálatok 1700-ban kezdődtek el és feltehetően 2 évig tarthatott a kastély felépítése. 1702-ben még csak egy földszintes ház épült fel, majd 1715-ben húztak az épületre még egy szintet és egészen 1738-ig volt ilyen állapotban, ekkor a kastély kiégett, de nem telt bele 2 év és ismét régi fényében ragyogott az épület. Az épület klasszicista lakóház, főhomlokzatán középrizalittal, 5+3+5 tengellyel. A kastélyban alakították ki a több tízezer kötetre rúgó híres Ráday könyvtárat, melyet a péceli kastély felépítése után oda helyeztek át. 1840-ben a kastély a losonczi Gyürky család, majd a XIX. század második felében a Pejacsevich Mikó família kezébe került.

1931-ben Ludány földesura, gr. Pejacsevich Mikó Endre, a kastélyt az újonnan alakult Szegénygondozó Nővérek Társulatának adta el. A kastély területén levő saját kápolnájukat 1931. november 1-én áldották meg, védőszentjük a Szentséges Szív lett. Miután a Társulatot tartománnyá emelték, a szerzet egyházi joghatósága Pálók Mária Franciska ludányi újoncmestert nevezte ki tartományfőnöknővé. A ludányi szeretetház a főnöknő és titkárnőjének állandó tartózkodási helye, a rendnek pedig tartományi székháza lett, innen vezetve a 30-as évek végére 48 zárdával rendelkező Társulatot. 1934-ben Bayler István ludányi plébános Oslay Oswalddal együtt felvetették egy járási szeretetház gondolatát, és több évi tárgyalás után 1937 márciusában nyílt meg a Szeretetház és Üdülő. Erre a célra a nővérek a kastélyhoz tartozó versenyistállókat és cselédlakásokat engedték át. A szeretetház 60 fő befogadására volt alkalmas, az üdülőben pedig egy közfürdő is létesült, mely az egész környéken páratlan volt.

A II. világháború kitörése után a szeretetházban lengyel menekülteket fogadtak be és szállásoltak el. 1940 nyarán egy kis kápolnát építettek a zárda területén. 1944 végén, 1945 elején a községet is elérte a front. Orosz repülők többször lőtték és bombázták a falut, egy bomba a zárda falai mellé helyezett benzines gépkocsikat találta el, ezek felrobbanása megrongálta a kastélyt. 1945. februárban román hadikórházat alakítottak ki a zárdából. A front elvonulta után, 1946. június 21-én Mindszenty József itteni látogatása során a zárdában szállt meg. 1950-ben a szerzetesrendeket erőszakos módszerekkel feloszlatták, ekkor a Társulatot tekintve, országosan 300 nővérnek kellett beszüntetnie tevékenységét. 1950. június 10-én 150 apácát szállítottak a ludányi rendházba, ahol 1 hónapig tartózkodtak, majd innen Jászberénybe vitték és szétengedték őket. A rend feloszlatása után a kastély előbb SZÖVOSZ iskola, majd pedig ideg és elmegyógyintézet lett, ahol a nővérek egy része is tovább folytatta munkáját. Az 1960-as évektől pszichiátriai betegek, fogyatékkal élők, később pedig szenvedélybetegek is elhelyezést kaptak az egyre bővülő modern épületekben. Jelenleg a kastélyban az Ipolypart Ápoló Gondozó Otthon és Rehabilitációs Intézet működik.

A kastélyhoz védettség alatt álló 8 hektáros park tartozik, mely 23 fafajnak ad otthont, köztük akadnak olyanok is, melyeket még a Ráday család ültetett. A park idős fáin mintegy 50 fészekből álló védett vetési varjú (Corvus frugilegus) kolónia él.

Közvetlenül a településen áthaladó főút mellett található a kastély és parkja, melyek csak engedéllyel látogathatóak.