A korábbi bejegyzésekben már olvashattátok, hogy Békés megye bővelkedik a kastélyokban és a megye történelméhez erősen kötődik a Wenckheim család. A Szeghalmon található Kárász-kastély sem maradhat ki a sorból, hiszen ennek építtetője - 1830-as évek második fele, 1840 körül -, horgosi Kárász Miklós (III. Miklós) aranykulcsos kamarás, a királyi hétszemélyes tábla tagja, Wenckheim Henrietta férje volt.

Fia, Kárász Imre az épületet az 1865 után Ybl Miklós tervei alapján bővítette a keleti oldalon keresztszárnnyal, valamint közvetlen szomszédságában kétszintes, teraszos zenepavilont emeltek. A kastély ezekben az időkben kapott manzárdtetőt, hogy a fürdőszobák vízellátását biztosító víztartályoknak helye legyen, illetve a keresztszárnyat üvegtető fedte, mely csillagvizsgálóként funkcionált.

A második világháborúban a bal szárnya és a portikusza elpusztult. A források szerint 1944-ben a kastélyt sajnos a helyi lakosság kifosztotta. Hogy nyomaikat eltüntessék, felgyújtották az épületet. 1945-ben itt működött a járási internáló tábor. 1946-ban a helyi Mezőgazdasági Középiskola működött benne. 1951-ben a leégett kétharmad részét elbontották, majd 1954-ben középiskolai leánykollégiumot alakítottak ki benne. A kastély megmaradt Ybl-szárnyát 2004-ben teljes egészében renoválták. Ma ismét kollégiumként működik.

Könnyen megtalálható, az egyik főút mellett fekszik. Két alkalommal is jártam itt a közelmúltban (2019), de egyik alkalommal sem tudtam bejutni az épületbe vagy szabadon fotózni a parkban. Második alkalommal egy hölgy, aki szerintem az igazgatónő lehetett, meg is mondta, hogy nem lehet bemenni, csak tisztes távolból fotózhatom le az épületet. Szóval nem a vírus miatt, hiszen akkor még nem is volt helyzet, hanem egyszerűen azért, mert ez egy pedagógiai, oktatási intézmény. Egyébként eléggé benőtték az udvart a fák, úgyhogy nem nagyon lehet lefotózni, maximum télen. És hopp, vannak téli fotóim is, igaz hó nincsen hozzá.