Ahogy már többször is olvashattátok, 07.06 – 07.07 között a Bükkben túráztunk az egyik legjobb barátommal, állandó túratársammal. A természeti látnivalók mellett azonban épített nevezetességek is terítékre kerültek listánkon. Említettem korábban, hogy felkerestük pl. Bélapátfalva mellett/felett a Bél-kő magaslatát, majd Szarvaskőn az egykori vár maradványait és a kilátót. Másnap a kisvasúttal utaztunk Felsőtárkányon, majd ellátogattunk Noszvajon a barlanglakásokhoz és a De la Motte kastélyhoz, később Szomolyán a kaptárköveket és a kilátókat vettük szemügyre. Hazafelé megálltunk Hatvanban fagyizni, de ha már ott voltunk, akkor nem maradhatott ki a Kossuth téren a Grassalkovich-kastély és a Városháza épülete sem.

Mindenek előtt ezt a várromot ne keverjük össze a Döbröntén található Szarvaskő várával, a kilátópontot pedig a Major-tetői kilátóval! A Bél-kő meghódítását követően az Országos Kéktúra vonalára rácsatlakozva, felderítettük Szarvaskőn a település fölé magasodó meredek sziklára épített vár csekély maradványait és gyönyörködtünk egyet a pazar látványban, ami a kiépített kilátóból fogadott bennünket. A Keselyű-hegy északkeleti nyúlványán található romokhoz vezető út nem különösebben megerőltető, időben is hamar fel lehet érni, de azért szuszogtatós kaptatóra készüljünk. A vasúti síneken átkelve az ösvényt nem lehet eltéveszteni és végig turistajelzések is segítik a tájékozódást.

Szarvaskő a Bükk nyugati pereme alatt elterülő völgykatlanban, az Eger-patak mentén fekszik. Csodálatos atmoszférájú település a hangulatos utcáival és az őt körülölelő magaslatokkal, hegyvonulatokkal. Neve a legenda szerint onnan ered, hogy egy vadászat alkalmával a kutyák a szikla tetejéig üldöztek egy szarvast, aki onnan a mélybe vetette magát. A várat és a falut 1295-ben, az egri káptalan határjáró oklevele említi először.

Sok más várhoz hasonlóan, a Szarvaskőn felépült vár is a tatárjáráshoz és a IV. Béla által elrendelt várépítési programhoz kapcsolódik. Elsősorban az egri püspökvár védelmének erősítésére, az újabb tatártámadásoktól tartó óvintézkedések részeként épült 1271 és 1295 között. Az építkezések elindítása Lampert egri püspök (1242–1275) nevéhez fűződik. A XIV-XV. század során a Felföld és az Alföld közötti, a Bükk hegységen átvezető fontos kereskedelmi utak ellenőrzése volt a vár elsődleges feladata, valamint a középkorban jelentős vámszedő helyként működött. Az egri püspökség váruradalmának központjaként hozzá tartozott a környék számos települése. Szarvaskő várának és őrségének nemcsak a Felvidékről Eger irányába vezető út ellenőrzése, a hírek közvetítése, de az út védelme, a husziták ideiglenes feltartóztatása is markánsan meghatározta tevékenységét. Másrészt e vadregényes táj már akkor is kitűnő pihenési és vadászati lehetőséget kínált a mindenkori püspök és vendégei számára. 1403-1404-ben Zsigmond király hívei ostrommal foglalták el a várat a lázadó Ludányi Tamás püspöktől. A várban ekkor végzett építésekről Bakócz Tamás egri püspök feljegyzései tudósítanak.

A török korban, 1552-ben, Eger ostromakor a szarvaskői vár a futárok, kémek, követek pihenőhelye, átmeneti szállása volt, de ekkor még sikerült visszaverni a török seregeket. 1577-ben újra királyi kézen van, de már romos várként említik a források, ezért 1583-ban felújítási, építései munkálatokat végeztek rajta Christoforo della Stella olasz építész vezetésével. 1596-ban egész Heves megye, így a vár is török kézre került. A várban lévő kis Szent Miklós kápolna mecsetté alakult át. A várat 1687-ben, foglalták vissza a magyarok és ezt követően ismét az egri püspöké lett. A környéken élő számos török végleg letelepedett, felvették a Szarvaskői vezetéknevet, áttértek a keresztény hitre és beleolvadtak a magyarságba. Az 1687-es összeírás újra romos, elhanyagolt várként említi. Utolsó lakója Telekessy István egri püspök volt 1715ig. A Rákóczi-szabadságharc idején Telekessy egyedüli püspökként Rákóczi mellé állt, majd miután Bécs leváltotta tisztségéből 1706-ban 12 hajdújával Szarvaskőbe vonult önkéntes száműzetésbe.

A vár kihasználatlansága miatt az évszázadok alatt fokozatosan omlásnak indult. A még használható köveit a falu lakói az iskola, a templom és lakóházaik építésére használták, a faluban sétálva több helyen láthatóak kerítések talapzataiként a vár egykori építőkövei. A megmaradt falak utolsó részletei a helyi emlékezet szerint 1931-ben omlottak le.