Ismét arról fogok írni, hogy 07.06 – 07.07 között a Bükkben túráztunk. :) Említettem, hogy felkerestünk néhány környékbeli nevezetességet is, mint pl. Bélapátfalva mellett/felett a Bél-kő, majd Szarvaskőn az egykori vár maradványait és a kilátót. Másnap a kisvasúttal utaztunk Felsőtárkányon, majd felkerestük Noszvajon a barlanglakásokat és a De la Motte kastélyt, később Szomolyán a kaptárköveket és a kilátókat. Hazafelé megálltunk Hatvanban fagyizni, de ha már ott voltunk, akkor nem maradhatott ki a Kossuth téren a Grassalkovich-kastély és a Városháza épülete sem, melynek elnevezése tulajdonképpen hosszú időkig tévesen szerepelt a köztudatban. Hogy miért? Alább kiderül.  

Hatvan Eger és Gyöngyös után Heves vármegye harmadik legnagyobb települése. A város nevét először 1235-ben említik “Hatuin”, “Hotwin”, majd 1264-ben “Hotwan”, 1284-ben “Hotuon”, később “Hothuon” és “Hothwon” névírással, 1444 körül pedig “Nagyhatvan (Naghathwan)” néven. Az elnevezés feltehetően egy előkelő birtokos személy nevét őrzi. A XIV-XVI. században a (Nagy) Hatvan-család a földesúr. A Nagy és Kis-Hatvan elnevezéssel a XV. században keletkezett oklevelekben találkozhatunk.  

A Kossuth tér egyik meghatározó és látványos épülete a középkori maggal rendelkező, többszörösen átépített városháza. Legrégebbi része az ebédlőépület, amelynek falai, vastagságuk alapján egy, a XIII. század közepi, egyenes szentélyzáródású templomé lehetett. Kozák Károly régész szerint ezen a helyen álltak a premontrei kolostor épületei, melyeket lotharingiai mesterek az 1170-es években építettek. A törökök 1544 után a prépostság épületében egy teológiai főiskolát rendeztek be, amely a vár 1596. évi ostromakor elpusztult. A romokat 1729-ben a Hatvanba telepedett kapucinus szerzetesek építették át zárdává, melynek alaprajza Hatvan 1783-mas térképén is látható. A rend feloszlása után 1787-tõl egyházi iskola működött a falai között, majd utána átalakították sóházzá. 1862-ben a már nem használt épületet eladta az állam, a két szélső részt a Bindfeld-család és Duza Antal vette meg, akik az épületeket lebonttatták. A középső részt pedig Fekete András bíró és Homonnay Szilárd jegyző javaslatára a tanács a gyöngyösi császári és királyi Főszolgabíró útján 4000 forintért megvásárolta városházának.

1862. október 23-án megvett, már cserépzsindellyel fedett városháza épületében 26 lakrész volt, 3 jó pincével, 3 kúttal, több istállóval és kamrával. Itt működött a városi hivatal és a 4 osztályos elemi iskola is. De itt volt a tanítói lakás is, ahol 1892-ben világra jött Meszlényi Zoltán későbbi esztergomi segédpüspök, akit vértanú halála után 2008-ban avatott Boldoggá XVI. Benedek pápa.

1907-ben a testület építési bizottsága (Rottenstein Lajos, Blumenthal Béla, Fazekas János és Szabó József) javaslatára az életveszélyessé vált épületet lebontották, és a ma is látható szecessziós stílusú, 7 nyílású, diadalíves árkádsorral díszített portikuszos épületet emelték a helyére, amely 1908-ban készült el. Ekkoriban még a szomszédságában található házban Bindfeld Aladár fakereskedése és raktára mûködött.

1913 körül készült el az épület tetején lévő kis tornyocska, és a kontyolt tetőzetet fedő vörös pala, amibe díszítőminta is volt. A főhomlokzati négyes osztatú rizalitfalon még semmilyen ornamentális díszítés nem látszik. Viszont a háromszögletű timpanonban lévő három kis ablak keretezte részben már feltűnik Hatvan címerállata, az ágaskodó oroszlán. 1922 körül az áttört mintázatú mellvéd felett lévő rizalitfal középső osztatában már pilaszteres díszítés látható, és nemcsak az ablakok felett, de az oszlopfőkön is domborművek vannak. Az 1930-as évek elején készült a homlokzaton a kváderezett vakolat hullani kezdett, ezért megérett az épület egy felújításra. Az épületben működött ekkor a Honfoglalás Rt. Nyomdavállalat és papír-, írószer-, könyvkereskedés, valamint a Magyar Királyi Dohány Nagyáruda üzlete, melyet Járomy Árpád vitt. Az írott forrásokból tudjuk, hogy a 222. számú Petőfi cserkészcsapat otthona is itt volt az épületben. 1934-re az épületet felújították, bár a kivitelezők a legegyszerűbb megoldást választották, a hajdani díszítéseket leverték, és helyükre egyszerű simított vakolatos tükröket készítettek. Egyedül a pilasztereken tartották meg a kváderezett vakolat tagolásokat. Ugyanígy „elbántak” a díszes szemöldökpárkányokkal is. A Hatvani Újság szerkesztőségi cikkben fejezte ki nemtetszését az épülettel kapcsolatban. 1936–1937 körül már az Angol–Magyar Bank székelt a Bindfeld-ház földszintjén, miközben az emeleten a bank igazgatója, Bende Gyula élt, aki 1920-ban magyarosította nevét Bindfeldrõl, és 1926-tól töltötte be az igazgatói tisztet. A városháza épületében több helyi újság szerkesztősége is otthonra lelt, és ezek mindegyike az éppen hatalmon lévő pártok anyagi támogatását is élvezte.

A községi képviselő-testület 1945. április 22-i ülésén nyilvánította ki Hatvan várossá válását, és Erdei Ferenc belügyminiszter 1945. június 20-án kelt határozata hagyta jóvá. Tulajdonképpen innentől nevezhető az épület Városházának, előtte inkább községháza lehetett.

A főteret a későbbi időkben teljesen felújította a város, az ott található épületekkel együtt. Olyan hellyé vált, ahova érdemes bármikor eljönni, mert mindig történik valami. Cukrászda, sörfőzde, játszótér, hangulatos park várja a városlakókat és az idelátogatókat. A főtéri és a közeli intézményekben folyamatosak a programok. Hatvan vendégszerető, élhető, virágos város.