A természetvédelmi terület a Szomolya fölött emelkedő Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben helyezkedik el, ahol a riolittufa vonulat nyolc nagyobb, fülkés sziklára, sziklavonulatra, kőkúpra tagolódik. Ez hazánk legtöbb fülkével rendelkező kaptárkő csoportja (13 kaptárkő és 137 fülke). Területe 4,8 ha, védetté nyilvánítása 1960-ban történt meg. Kialakulása a vulkáni tevékenységnek köszönhető. Bükkalján egyébként 38 lelőhelyet azonosítottak, amiken 72 kaptárkövet és összesen 473 fülkét lehet felkeresni. A kaptárköveket korábban hívták ördögtoronynak, kecskekőnek, ablakoskőnek és kősárkányoknak is. A fülkék magassága 60-80 cm közötti, de az egyik fülke magassága a 112 cm-t is eléri.

Életfa a bejárat közelében

A területen átvezet a 4 km hosszú Szomolyai Kaptárkövek Tanösvény, melynek 2 állomása van. Első állomása a Vén-hegy nyugati oldala. Itt a 13 kaptárból 8 található, melyeken 117 kisebb-nagyobb vájatot fedezhetünk fel. Érdekesség, hogy az egyik kaptárkúpon összesen 48 fülkét tudunk megszámolni. A tanösvény ezen állomásán olyan formákkal találkozhatunk, mint a Királyszéke vagy a Kutyaszorító. A második állomás Bükkalja vidék kaptárköveit mutatja be a látogatóknak. Összehasonlításra kerülnek a Pilisben és a Budai-hegységben fellelhető kúpok, valamint a kaptárkövek riolittufa anyagáról és kialakulásukról tudhatunk meg többet. A 2019-ben megújult tanösvényen fémkorláttal védett fémlépcsőkön haladhatunk, de arra vigyázzunk, hogy a területen hatalmas számban fordulnak elő vaddarazsak. Ezekre tábla is figyelmeztet több helyen. Engem is megcsípett egy ahogy beléptem, a másodperc töredéke alatt. A meredek lépcsők formája, vonulata nem véletlen: ezeket a kaptárkövekben egyébként jelentős károkat okozó kőbányászat alakította így, majd a tiltakozások hatására történt meg 1960-ban a fentebb említett védetté nyilvánítás.

A kaptárkövek eredeti rendeltetése, készítőik kiléte, a fülkék kora máig tisztázatlan. Ezekről számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A kutatók többsége szerint emberi kéz munkájának eredménye, de a geológusok nem zárják ki a természetes úton való kialakulás lehetőségét sem. Geomorfológiai vizsgálattal kimutatták, hogy három korszakon át vájták a falakat hajdanán az emberek. A legelső kaptárkövek 400 körül keletkezhettek, de ezek csak a hivatalosan megállapítható darabok, szakértők szerint jóval korábban kezdték őseink a kövek faragását. A kutatók egy része hamvasztásos temetkezési emlékhelyként, áldozati bálványtartó helyként, titkos istentiszteleti helyként, másik része pedig sziklaméhészeti helyként feltételezi és azonosítja. Előbbit támasztja alá, hogy a jó állapotban megmaradt darabokon még mindig látható egy bemélyedő keret, szélein lyukakkal. A fülkéket tehát fedlappal takarhatták, melyet ékekkel rögzíthettek. Utóbbi (sziklaméhészeti) elméletre azonban semmi erre utaló jelet nem találtak az ásatások során, ráadásul néhány ablak árnyékos, zugos, szinte elérhetetlen helyen van.

Akármi is a megoldás a kaptárkövek megőrzendő kulturális értékek, emiatt bekerültek a Hungarikumok Gyűjteményébe is az Aggteleki-karszt mellé.