Ma egy olyan kastélyt mutatok be otthonomban, Békés megyében, ami egy olyan úti cél és nevezetesség, melyet érdemes felkeresni, mert nemcsak egy épület, hanem konferenciák, osztálytalálkozók, továbbképzések, kulturális és egyéb rendezvények lebonyolítása alkalmas helyszín, amely állandó kiállításokkal is rendelkezik, valamint amelynek kápolnájában még keresztelőket és esküvőket is tartanak, továbbá időszaki kiállításokhoz helyszínt is biztosítanak. És még bio-sörfőzde is van.

Gyulavári 1776-ban a kétegyházi uradalomhoz tartozott, később önálló község lett, majd 1977. április 1-től közigazgatásilag Gyula városához tartozik.

A török kiűzését követően, az 1698-ban Lőwenburg János Jakab összeíratta és megbecsültette a Körösök mentén elpusztult falvakat, majd megvette a Gyulavári, Kétegyházi, Várai és Keszi pusztákat. 1716-ban költözik Gyulaváriba, ahol majorházat és majort építtetett. Halála után Gróf Gaisruck Antalra szállt a birtok, majd a Kincstár visszavásárolta, és 1741-ben eladta Csongrád megye alispánjának, Andrássy Zsigmondnak. Később, a gyulai tűzvész után a már sokszor említett és Békés megyéhez ezer szállal kötődő Wenckheim családra szállt a gyulai birodalom, feltehetően ez időtájt épült a kastély. A Wenckheim birtok 1869-től az Almásy családhoz került. A birtokszerző Gróf Almásy Kálmán és örököse, fia, Dénes, a lakatlan gyulai kastélyba költözik feleségével Károlyi Ellával. Gróf Almásy Dénes 1933-ban lányára, Jeannera hagyja a gyulavári birtokot, a Szigetmajort, a rajta lévő kastéllyal együtt. A gyulavári birtok többi részét a leánytestvérek örökölték. 1948-ig Gróf Almásy Ignác utódai birtokolják a kastélyt.

A II. világháborút követően az épületeket teljesen kifosztották, részben elvitték az ajtókat, ablakokat, több helyen a tetőt is megbontották. 1948-tól a leromlott épületet a helyi tsz. raktárnak használta, majd komoly anyagi ráfordítással rendbe hozatta, 1963 évtől irodáit is itt helyezte el. A tsz. felszámolása után az 1990-es évek elejétől a kastély lakatlanná vált, állapota újra leromlott. Az épületegyüttest az Örökségvédelmi Hivatal védendő műemléknek nyilvánította. Gyula Város Önkormányzata 1995. évben az épületeket megvásárolta, helyreállítására és hasznosítására többször tett kísérletet, sikertelenül. A kastélypark területe kétezres évek elejére alig 1,8 hektárra zsugorodott. Mára közel 5 hektáros park veszi körül a kastélyt. A kastélyt és az épületektől keletre eső park területét 2004-ben a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány vásárolta meg, és a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében az épületegyüttest és a park teljes területét felújították. A kastélynak 14 szobája van, a hozzá tartozó gazdasági épülettel, kápolnával és a fennmaradt parkkal jelenleg a település belterületén található. A kastély egy része alatt pince készült, de a gazdasági épület alatt is volt egy kisebb pincerész. A hatoldalú katolikus kápolna mennyezetén egykor angyalokat ábrázoló freskó volt.

A Gyulavári Kastély Látogatóközpont 2007 szeptemberében nyílt meg a nagyközönség számára és várja látogatóit egész évben. Az ötlet abból az elgondolásból született, hogy az egykori főúri rezidenciában, újszerű formában együtt mutassák be a Dél-Alföld néprajzi, kulturális és természeti-környezeti értékeit, valamint gazdasági történetét és fejlődésének lehetőségeit. Három nagy területet ölel át a Kastély: hagyományok, kultúra és fenntartható fejlődés. A hagyományokat egy helytörténeti gyűjtemény és a Dél-Alföldön évszázadok óta együtt élő nemzetiségek néprajzi, népművészeti tárgyainak kiállításával elevenítik fel. A kulturális részben kiemelkedő szerepet kap a régió képzőművészete, illetve a tervezett rendezvényeken, programokon keresztül az egyéb művészeti ágak is maghatározó szerephez jutnak. A fenntartható fejlődés témakörben bemutatják a térség természeti kincseit, a vizek, erdők élővilágát, illetve szeretnék a biogazdálkodás jelentőségére is felhívni a figyelmet.

Megközelítése autóval: A 44-es úton, a román határátkelőhely felé, majd a Fehér-Körös hídján keresztül a Széchenyi u. 71. szám alatt található.