2022 nyarán végre sikerült eljutnom a Velencei-tóra, igaz gyerekkoromban is voltunk ott a családdal, bár semmire sem emlékszem belőle. De idén nem is nyaralni és pihenni mentem a tóhoz, hanem, hogy a 4 állomásos tervem egyik fejezeteként körbebiciklizzem azt egy kedves kárpátaljai lány barátommal. Barátaimmal évek óta tervezzük a 4 nagyobb magyarországi tó körbetekerését, de ezek éveken át csak tervek maradtak. Idén azonban erőt vettem magamon és nekiláttam a terv megvalósításának, hiszen rövid ahhoz az élet, hogy csak önmagában tervezgessünk. A legkönnyebb tóval kezdtem, mely a tradicionális tó körbebiciklizések közül a legrövidebb távú. Hallgatva a tanácsokra, az óramutató járásával ellentétes irányba tekertük körbe a tavat, de közben északon tettünk egy nem is kicsi kitérőt a Pákozdi-ingókövekhez.

A Velencei-tó északi partján található a Velencei-hegység, ami Dunántúli-középhegység legkisebb tagja. A Velencei-hegység Magyarország egyetlen gránit alapkőzetű hegysége és így az ország földtani értelemben legöregebb tájegysége. Itt található az 1951 óta védett Pákozdi-ingókövek természetvédelmi terület, mely a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló, 44 hektáros természetvédelmi terület.

A Velencei-hegység tömegét gránit alkotja, mely kb. háromszáz millió éve keletkezett. Magyarországon csak itt és a Keleti-Mecsekben lehet a gránitot közvetlenül a felszínen tanulmányozni. Az egykor a föld mélyén, a forró magmából kihűlés közben feltöredezett gránitdarabok a víz és az erózió hatására a föld felszínére kerültek, mégpedig a jellegzetes, mállás okozta kerekített formájukban. A kemény, tömött, vízzáró kőzetet repedések szelik keresztül-kasul. A repedések a gránit tömegét, nagy négyszögletes hasábokra tagolják és ezeken a felszíneken folyik a kőzet aprózódása, mállása. A felszín mállása folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények az ún. “ingókövek” jöttek létre. Az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény köti össze.

Sukoró határában is található néhány formáció, de a Pákozd északi előterében magasodó klasszikus Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint az ettől északra, a Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő. A Pogány-kő csúcsát képező ingóköveken cirill betűs feliratok, „graffitik” arra emlékeztetnek, hogy 1991 előtti a területen a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.

A terület Pákozd felől több, gyalog és kerékpárral is járható turistaúton közelíthető meg. Vigyázzunk a tüskés bokrokra (jómagam is sérüléseket szenvedtem) és mivel árnyék nem igazán van, nyári hónapokban gondoskodjunk a védelemről.