Többször írtam már róla, hogy 2022 nyarán körbetekertem a Velencei-tavat egy kárpátaljai lány ismerősömmel. A 3 naposra tervezett hétvégén az első nap megérkeztem Gárdonyba, lepakoltam, elfoglaltam a szállást, biciklit béreltem és már útnak is indultam. A tó körbetekerését másnapra terveztük Mariannával, így amíg ő munkában volt, én addig felfedeztem a környék látnivalóit. Például rengeteg kisebb villát és kúriát a tó körül. De eltekertem Pázmándra is, ahol megnéztem a vízimalmot, a Mezítlábas Parkot és természetesen feltekertem a kvarcitsziklákhoz, a kilátóponthoz és a szoroshoz is. Kápolnásnyéken is jártam a Halász-kastélynál és Vörösmarty Mihály Emlékháznál. Másnap körbetekertük a tavat, közben megannyi nevezetességet sorra látogatva. Az egyik pihenőnk Dinnyésen volt, ahol a nevezetes Várpark mellett egy másik érdekesség is található.

Dinnyés a Velencei-tó délkeleti partján fekvő település, melynek első írásos említése 1298-ból való, akkor még terra Meed, később Dinnyésmed néven. Közigazgatásilag Gárdonyhoz tartozik. Ha arra adjuk a fejünket, hogy körbetekerjük a Velencei-tavat, akkor Dinnyésnél elhaladva, a tó és a kerékpárút között egy érdekes táblára, egy kilátóra és egy kőkeresztre lehetünk figyelmesek. A táblán szereplő információkat elolvasva fény derül az építmények történetére.

Sarvajc Lajos (1895-1928) a hajdani Velencei Vadásztársaság alkalmazásában álló „tóbíró”, a velencei-tavi vadvilág megfigyelője és a csáklyások vezetője volt. Utóbbi azt takarta, hogy a vízi vadászatokon a csáklyások a puskások ladikjaiban hajtották a lélekvesztőket. Sarvajc Lajos ilyen módon többször volt kísérője Széchenyi Zsigmondnak is. Sarvajc 1928. december 13-án Hans von Schoen (1876-1969) német nagykövetet kísérte libavadászatra. Alkonyatkor havas zivatar csapott le rájuk, melynek következtében a nagykövet kiesett a csónakból. Sarvajc a nagykövetet annak puskájánál fogva húzta ki a vízből, de az közben elsült és combon találta a „tóbírót”. A sebet nem találván vészesnek, azt bekötözték, ám a vérveszteségtől a csáklyás hamar elgyengült. Ezért a csónakrudat át kellett adnia a nagykövetnek, akinek gyakorlatlan kezében az hamar eltört. Mire a koromsötétben rájuk találtak, Sarvajc már eszméletét vesztette, majd mire kivontatták őket, meghalt. Ahol a holttestét partra tették, Hans von Schoen kőkeresztet állíttatott, továbbá 12 ezer pengőt helyezett el Sarvajc 3 árvája számára, valamint soha többé nem vadászott.

„Sarvajc körösztje” a tavi emberek tájékozódási pontja lett, majd a II. világháborúban megsemmisült. A rendszerváltás után a család szorgalmazta a helyreállítást, végül annak felállítása 2005-ben történt meg. A közelében található kilátót, a mellé épített kerékpáros pihenőponttal együtt 2014 tavaszán adták át. Ebben az évben a vízhez közeli kerékpárutak jelentős részét is felújították, több helyen levitték azokat a partra. A kilátóból megcsodálhatjuk a tó színes madárvilágát.