Raichle J. Ferenc 1869. február 23-án született Apatinban. Építészeti tanulmányait Budapesten végezte, majd tanulmányúton járt Európa nagyvárosaiban, köztük Bécsben és Berlinben is. 1895-ben telepedett le Szabadkán, amikor ide nősült. Ebben a korszakban, vagyis a XIX. század végén és a XX. század elején élte Szabadka a fénykorát. Óriási fejlődésnek indult a város, ahol 1899-ben a tudás és a tapasztalat összefonódásával, az európai építészeti irányzatokkal egy időben, megkezdődött a saját szerkezetű és stílusú építkezés.

Raichle az építészet mellett vállalkozó is volt, üzletember: disznókat tenyésztett, téglagyárat, tejgyárat vásárolt. 1903-ra annyira meggazdagodott, hogy végre megvalósíthatta álmát: felépíttethette saját palotáját ahol a legapróbb részlet és berendezési tárgy is az ő elképzeléseit tükrözi. Nem voltak mecénásai vagy szponzorai, az egész palotaépítési vállalkozást maga állta. Saját jövendőbeli otthonához és tervezői irodájához Szabadka egyik legszebb helyszínét választotta: a vasútállomással szemben volt a város akkor legszembetűnőbb, legelegánsabb pontja. A palota alig egy év alatt épült fel és 1904-ben már benne élt a család.

A palota a szecesszió magyar változata alapján épült, Erdély népművészetétől megihletve, annak tarkán festett falusi házaival, faragott fa kapuival, a kerti virágok motívumaival és a több helyen hangsúlyos szív motívummal. A tervezés során elvetett minden sablont és béklyót. A szív motívum például többféle anyagból készült: kerámiából, murano mozaikból, kovácsolt vasból, illetve fametszetként vagy vakolatként is. Az épület kialakításánál nagy jelentőséget tulajdonított a napfény és az árnyék játékának. A földszinten volt Raichle Ferenc építész irodája, az emeleten a nagy ebédlő helyezkedett el téli kerttel, mely bálteremként is szolgált, valamint a férfi dohányzó szalon, a női szalon, a hálószoba, a fürdőszoba, a gardróbszoba és a gyermekszoba. Néhány megőrzött fénykép alapján tudjuk, milyenek voltak a stílbútorok és műtárgyak, amelyek a házigazda kifinomult ízléséről tanúskodtak.

Raichle nem élvezhette sokáig otthona kényelmét, mivel a beköltözést követő 4. évben csődbe jutott, palotája pedig a bútorokkal, drága tárgyakkal és műalkotásokkal együtt, árverésen elkeltek. 1907 és 1908 között kezdődtek a műépítész anyagi gondjai, a művészet, a szépség és az utazás kedvelője nem tudta beosztani azt a sok pénzt, amit gyűjtött. Megrendelései sorra elmaradtak, ha voltak is, azokat nem fizették ki, és ennek tetejében szenvedélyes kártyajátékos is volt. A királyi bíróság csődeljárást indított ellene, elkobozták és elárverezték minden vagyonát, így a Raichle-palotát is. Családjával Szegedre költözött, és előröl kezdett mindent: ott is épített néhány épületet, melyek ma a szegedi szecesszió büszkeségei. Az I. világháború után Budapestre költözött, ezt követően nem épített egyetlen jelentősebb épületet sem, de nem múlt el szerelme a művészet iránt, festett. Innentől azonban semmit nem tudunk róla. 1960. április 12-én hunyt el Budapesten. A palota tulajdonosai az idők során változtak: egy bankár aki öngyilkos lett, egy gyógyszerész aki elkártyázta vagyonát, egy iparos és földbirtokos aki tönkrement és sorolhatnánk. Az alkotója távozásával, mintha a „csodálatos hölgy“ bosszúból elátkozta volna minden új tulajdonosát. Tragédiák sora fűződik hozzá, el is nevezték “a peches palota“-nak. 1970 óta az épületben országos szintű rendezvényeket, egyéni kiállításokat szerveznek benne. Ma itt található a Szabadkai Kortárs Galéria, a palota udvarában pedig egy ismert kávézó.

A Raichle-palota a magyar szecesszió kivételes alkotását képezi, a szecesszió Raichle Ferenc elképzeléseinek is köszönhetően tört be a Szabadkára. Bár tudható, hogy Raichle Lechner köreihez tartozott, de tagadhatatlan, hogy a palota egy kimondottan szecessziós ihletésű, eredeti avantgárd műalkotás. 2004-ben, a palota elkészülésének századik évfordulóján avatták fel Raichle Ferenc emlékművet, amelyet Daniel Mamužić készített és amely annak a parknak a sarkán áll, amely ma már Raichle Ferenc nevét viseli. A szobrot úgy helyezték el, hogy a palotára nézzen.

Sajnos a környéken brutális forgalom van, így be kellett állnom az út közepére, hogy ilyen szögből le tudjam fotózni. De kikerülhetetlen, hogy a képen ne legyen 1-2 autó.