Egy májusi hétvégén elég sokfelé túráztunk barátokkal: a Keleti-Bakony, a Vértes és az Ipoly mente tájain, belekóstolva kicsit a Mátrába is. Most az Ipoly mentén teszünk egy kirándulást és belépünk egy remek kis szurdokba:

A Páris-patak szurdokvölgye (a Palóc Grand Canyon) természetvédelmi területet a Cserhát peremterületén, Nógrádszakál községtől északra találjuk, az Ipoly folyó által jelzett magyar-szlovák határ mentén. A 15-20 méter mély, függőleges falú szurdokvölgy az év nagy részében teljesen száraz, de csapadékos időben és hóolvadáskor vízesések képződnek benne.

Megközelítése északról: Ráróspuszta irányából Nógrádszakál felé haladva az országútról balra letérve találjuk. Eligazodásunkat segíti az Ipoly Erdő Zrt. Által kihelyezett információs tábla, amely a védett területről ad részletes leírást. Megközelítése délről: déli irányból érkezve áthaladunk Nógrádszakálon, majd a település végét jelző táblától nagyjából 1 kilométerre találjuk az út szélén álló "Páris-patak szurdokvölgye" táblát. A tábla után egy földút van, ahol le lehet parkolni. A szurdok bejáratánál egy esőbeálló is található.

Feltételezhető kialakulása: A terület valamikor az Osztrovszki-hegységhez tartozott, de az Ipoly-folyó az évmilliók során szép lassan lecsapta a hegység délkeleti nyúlványáról. A falak szerkezete jól láthatóan kavicsos és réteges. Ebből arra lehet következtetni, hogy itt valamikor egy folyó kanyargott, ami magával hozta ezt a nagy mennyiségű hordalékot. A hordalék mennyisége azt támasztja alá, hogy a folyó az itt lévő tenger delta torkolatánál lehetett. A tenger később visszahúzódott, az itt maradt hatalmas hordaléktömeget pedig az itt folyó Páris-patak folyamatosan mélyítette, létrehozva a szurdok mai formáját.

A Páris-patak völgyében lelték fel Magyarország első fatörzsbarlangjait, melyek világviszonylatban is ritkaságnak számítanak. A vulkáni kitörések megszűnte után a lerakódott vulkáni üledékes anyagba növényi részek és fatörzsek ágyazódtak be. Az addig tavi környezetben lévő vulkáni üledékes réteg, és a külső erők hatására a forró anyagban el nem égett fatörzsek korhadásnak indultak, a helyükön idővel üregek maradtak. Az üregek lényegében a vulkáni üledékes kőzetbe beágyazódott fatörzsek lenyomatai.

A túra: A főág egy idő után kétfelé ágazik el: az akadálymentesen járható baloldali végén egy szikla zárja el az utat, tövében apró vízesés, illetve száraz időszakban a falon éppen csak csordogáló víz fogad minket. Innen ugyanarra kell visszagyalogolni, amerre jöttünk. A másik ág a számos bedőlt fa miatt vadregényesebb, és meredekebb is, de végül a szurdok falának tetejéhez érünk, ám az út nagy részén többször „ki lehet szállni”. Természetesen fent a sziklafal tetején is lehet menni a zöld-kereszt jelzésen.

A túra hossza kb. 4,3 km, kb. 1,5 -2 óra tempótól függően. Minden évszakban látogatható, de felkeresése az omlásveszély miatt nagy körültekintést, óvatosságot igényel.