Tegnap újra útra keltem, és ezúttal a Börzsönyben túráztam állandó túratársammal, egyik legjobb barátommal. Az Országos Kéktúra OKT–17. szakaszát folytattuk. Királyrétről felmentünk a Nagy-Hideg-hegyre, majd onnan a Csóványosra, de lefelé az útvonalat elhagyva, a Magas-Tax irányába ereszkedtünk le. Odafelé mindenképpen be akartam iktatni 2 megállót: Fót és Dunakeszi településeket. Előbbin a Szent Márton templomrom és a Károlyi-kastély, utóbbin az Alagi templomrom felkutatása volt a tervem.

A Dunakeszihez tartozó Alagimajorban találhatóak a romok, melyek mellett elsőre el is mentünk, pedig igen impozáns méretekkel rendelkezik. Ez a településrész az egykoron virágzó Alag nevű faluról kapta a nevét. A középkori Alag falura utaló legkorábbi adat 1328-ból származik, konkrétan a faluról pedig 1362-ben szól először oklevél. A templom keletkezéséről szinte semmi adat nem áll rendelkezésre, feltehetően a XII.-XIII. Század körül épülhetett. Egy 1498-ban kelt ítéletlevél utal arra, hogy az ekkor már meglévő katolikus plébániatemplom védőszentje Szűz Mária volt.

1544-ben Vác és vidéke tartósan török megszállás alá került. A környékbeli falvak birtokosai elmenekültek, a lakosság maradt. Két évvel később Alagon a török adóösszeírók 8 családfőt tartottak nyilván, és a falut Ibrahim csausz birtokaként jegyezték fel. Ezután lakosai is végleg elhagyták a falut, de később újjáéledt. A templom pusztulásáról semmit nem tudunk, feltehetően a törökök keze volt benne. Az első katonai felmérés térképe az a templom romjait is feltünteti.

A templomromot Rómer Flóris is felkereste, aki 1863. május 26-án látogatott el Alagpusztára, és rajzokat készített a romokról, amiket akkoriban a helyiek római templom maradványainak gondolták. 1875-ben Arányi Lajos is járt a romoknál, aki a templom sokszögzáródású szentélyét hatszögű kápolnának vagy csontháznak gondolta. A második katonai felmérés térképe (1819-1887) már a majort is feltünteti, valamint a majornál a kőtemplom romjait.

Az 1685-ben Vác, majd egy évvel később a Buda visszafoglalásakor dúló harcok idején a közeli Dunakeszi is pusztává vált. Amikor a Wattay család újratelepítette, Alagpusztát is tartozékának tekintették. A majort 1737-ben Orczy István, tőle 1749-ben Grassalkovich Antal vásárolta meg és gödöllői uradalmához kapcsolta. 1842-től egymást váltották a tulajdonosok: először Esterházy Leopoldina, utána Sina Simon birtokába került. 1860 és 1871 között a major és a templomrom egy Belga Bank tulajdonában volt. Később a rendszerváltás után egy ideig ismét belga kézbe került, mivel a majort egy belga tulajdonosú kft. vásárolta meg és azzal együtt a templomromot is. Alagimajort és tágabb környezetét végül 1889-ben a Magyar Lovaregylet szerezte meg, és ettől kezdve a közelben létrehozott lóversenypálya adott otthont a legendás alagi galoppversenyeknek. A major a XX. század második felében az egykori Állami Gazdaság telepeként működött egészen a rendszerváltásig.

A régészeti feltárás két ütemben zajlott. Elsőként 2000 tavaszán a romterület belsejének kutatását végezték el. Ősszel a műemléki helyreállítás keretében sor került a rom környezetének tereprendezésére. A feltárás azzal szembesültek, hogy a templomrom területe teljesen bolygatott volt, egyetlen ép sírt sem találtak, a tereprendezés során viszont a sekrestyéhez hozzáépült helységből rengeteg összekevert embercsont került elő. Az építmény érdekessége, hogy az ásatások során feltárt romok igazából két templom maradványait is rejtik. Az egyik egy a XIII. században épült román stílusú körtemplom, a másik pedig az egykori templomhoz épített, támpillérekkel erősített poligonális gótikus szentély, feltételezhetően a XIV.-VX. századból. A templom kerítőfallal is rendelkezett, melynek csak töredéke maradt meg.

Jelenleg egy szép, gondozott hársfaliget veszi körül a romokat, de mellette az Állami Gazdaság összefirkált épülete éktelenkedik.