Sokszor említettem már az oldal életrehívása óta eltelt időben, hogy szűkebb hazám - Békés megye - kastélyokban és kúriákban egy igencsak bővelkedő hely. Ma egy olyan kastélyról lesz szó, amelyet kúriaként is említenek és amelyről szinte semmilyen információt nem tudtam fellelni azon kívül, hogy 1863 és 1874 között épült (más forrás szerint 1880 körül), és jelenleg egy mezőgazdasági cég irodaépületei találhatóak benne. Neve Nyéky és Nyéki formában is előfordul. A lényeg, hogy a kevés információ ellenére egy szép napon meglátogattam egy ismerősöm segítségével és a cég engedélyével. A belső részeket azért nem fotóztam, mert semmi nem emlékeztet egykori mivoltára. A kastély szabadonálló, középrészen egyemeletes, oldalszárnyain földszintes, összetett alaprajzú épület. Az épület keretelt ablakai egyenes záródásúak, felettük füles szemöldökpárkány húzódik. Nagyságára jellemző, hogy csak a szobák száma 16. Külső méretei: 60 méter hosszú, 15 méter széles, két szintes épület. Utolsó tulajdonosa Nyéki Ilona volt. Az 1900-as években élte fénykorát a kastély, amikor még nagy kiterjedésű parkja és ún. Hattyús tava is volt.

Dombegyház egy határ menti település, Battonyától 10 km-re, Aradtól a trianoni határral lezárt műúton csupán 18 km-re fekszik. Dombegyház település nevében is felfedezhető a dombra, halomra való utalás, amely sejteti azt a tájat, ami jellemző volt egykor e vidékre. A régi Dombegyház a mai Dombegyházától kissé északra, Lonovics József főispán birtokán feküdt. A régi Dombegyház helyén jelenleg Kisdombegyház és Magyardombegyház községek terülnek el, 1 km-re egymástól, Dombegyháztól 2 km-re. Északon Kupa, nyugaton Tompa, délen Kinged, Vizes, keleten Nagyiratos falvakkal volt határos. Nevét onnan kapta, hogy temploma dombon emelkedett. Bizonyos, bár nem igazolt források szerint itt már a kőkorszakban ember élt, hiszen a csatornázási földmunkálatok során kőbaltákat, és ehhez hasonló tárgyakat emeltek ki a földből. Római korból származó leletek is kerültek elő erről a területről.

Az első írott emlék a faluról 1446-ból maradt fenn, akkor még Dombeghaznak hívták és a község ez idő tájt a Toronyi uradalomhoz tartozott. A területet Mátyás király az anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta, majd nem sokkal később a tiszttartók nyomására Albert csanádi püspöknek adta. Ettől számítva Dombegyházát Csanád megyéhez csatolták, és hosszú évszázadokig ott is maradt. A falu megszenvedte a török- és tatárdúlást, amely ennek következtében el is pusztult a lakosokkal együtt, illetve aki tudott, az még idejében elmenekült. Földjét többször adományozták, bérelték, mígnem a XIX. század elején Marczibányi István egy részét megvette. Erre a határrészre Marczibányi-Dombegyháza (a mai Dombegyháza) néven új falut telepített.

Dombegyházán élt a XIX. század közepének ünnepelt operaénekesnője, Hollósy Kornélia, aki pályáját 1846-ban kezdte, és 1862-ben köszönt le a Nemzeti Színház színpadáról.