Ezúttal Nagybánhegyesre látogatunk, ahol az egyébként kellemes fürdő mellett, egy elfeledett kastély is található. Bevallom, magam sem tudtam róla sokáig, ezért ideje volt feltérképeznem a helyi mezőgazdasági cég segítségével.

Békés megye a XIII. század elején önállósult, majd a XIV. század első felében a megyében is kialakult a nemesi vármegyei szervezet. Fontos mozzanat volt a gyulai uradalom létrejötte, amely 1403-ban Maróti János macsói bán birtokába került. A település a nevét valószínűleg neki köszönheti, aki 1420 körül alapította. Nevét először 1510-ben említik a Brandenburgi György őrgrófnak adományozott gyulai uradalom részeként. A török dúlás 1552-ben is érintette a települést, majd 1596-ban pusztították el teljesen törökök szolgálatában álló tatár csapatok. Újjáalakulása 1832-re tehető, amikor szlovák ill. tót ajkú nagylaki telepesek érkeztek, akik elsősorban külterjes állattartással foglalkoztak. Szeretem amikor a források ellentmondanak egymásnak, ugyanis a község honlapja szerint a községet 1842-ben telepítette újra a kamara nagylaki szlovák evangélikusokkal, ahol ezután kötelező nagyságrendben dohányt termeltek – bár ez utóbbi levéltári anyag. 1856-ban Tótkomlósról, Nagylakról és Békéscsabáról érkeztek újabb lakosok. A falu történetének legfontosabb eseménye az 1947-49-es lakosságcsere volt, amikor az országban egyedülálló módon, Nagybánhegyes lakóinak a 2/3-a kicserélődött: a lakosok Csehszlovákiába települtek, helyükre az ottani magyarokat kényszerrel hozták marhavagonokban Vágfarkasd és Negyed községekből. így a falut a lakosságcsere történelmi helyszínének tekinthetjük.

A településen az egyetlen fennmaradt kastélyt Keller Gyula építtette. Azt szerette volna, ha a vasút Nagybánhegyest érintve közlekedik, de a középbirtokos urak ezt ellenezték. Ettől függetlenül ő megépítette az épületet, mint vasútállomást. Mivel terve a vasúttal kudarcba fulladt, ő maga élt a kastélyban. Mivel jómódú ember volt, többen kértek tőle kölcsönöket, amiket soha nem kapott vissza és eladósodott. Kénytelen volt ő is kölcsönt kérni dr. Chrenka Emiltõl, aki orvos volt, de a kölcsönt Keller sem tudta megfizetni, ezért oda kellett adja a kastélyát. Keller Gyula egy kis házban halt meg a szomszédos Magyarbánhegyesen. A földbirtokosi kastély épületében ma a helyi mezőgazdasági Kft. székhelye van.