Az első csárda nyolc út találkozásánál épült 1740-ben (máshol 1750), feltehetően vályogból és nádfedeles tetővel. Hasonló lehetett, mint az Orosházi-Monori csárda, ahol az épületben egy fedél alatt volt az ivó a vendégszobákkal, a kocsiszínnel és az istállóval. A hagyomány szerint az eredeti csárdát 1783 körül bosszúból felgyújtották a gyomaiak.

Az új csárda első írásos rögzítését egy 1784. évi (máshol 1782. évi) térképen olvashatjuk. A ma is látható épület is ekkortájt épülhetett uradalmi mérnöki terv alapján, barokk stílusban. A csonka kontyos oromzatú, nádfedeles, alápincézett, földszintes, ívpillérsoros tornácos épület leginkább a mezőhegyesi kaszárnyák nemes arányait és szerkesztésmódját követi. 1801-ben az uradalom három évre bérbe adta a csárdát Szarvas városának, tehát ekkor már bizonyosan működött.

Más források és elbeszélések szerint az eredeti épületet az 1820-as évek elején lebontották, helyébe hatalmas „téglaerődöt” építettek csárdakúttal, istállókkal, állással, magas téglafallal körülvéve. Hatalmas falaiba csúszdákat, titokzatos rejtekhelyeket, pincéjéből kijárati alagutat, kéményében pedig az útvesztők egész labirintusát hozták létre. Ezekkel a létesítményekkel vívta ki a „híres” jelzőt a kondorosi fogadó. Majd 1852-ben a csárdával szemben egy pandúrlaktanyát építettek, a legendák szerint a betyárok megfigyelésének érdekében.

Műveiben megemlíti vagy a helyszínen is járt pl.: Petőfi Sándor, Erkel Ferenc, Arany János, Móricz Zsigmond is.

A legenda szerint a csárdából alagutakon is ki lehetett jutni: az egyik egy vizenyős nádasba vezetett, a másik 8-10 kilométer hosszú volt, és a Hármas-Körös partja melletti füzesbe vitt ki. Ez utóbbi alagút egyik szakaszán egy hatalmas terem is volt, ahol a föld alatt 18-20 lovat is kényelmesen el lehetett rejteni. A Békés nevű lap1892. április 3-i száma tudósított arról, hogy rejtett kéményt tártak fel a Kondorosi csárdában: „Az épületnek feltűnően massív, nagy és széles kéménye volt, melyről csak most tudódott ki, mikor megbontották, hogy az korán sem volt végig kémény, sőt nagyon is kis mértékben volt az, hanem nagyobb részben egy tágas szoba, ahol kényelmesen megfért hat ember, olyannyira kényelmesen, hogy annyi borozó hely volt számukra asztal mellett berendezve. A bejáró direkt a kéményből volt a benyíló setét szobába, a padlásról nem volt sem bejáró, sem ablak, úgy hogy a padláson járva senkinek fogalma sem lehetett arról, hogy massív kémény falazat mellékesen mit rejt magában. Erre a rejtőkre most véletlenül jöttek rá a ház lakói, vagy a kondorosiak között senkinek sem volt róla tudomása. Hanem ez a fölfedett rejtekhely sok mindenféle rejtélyre vet világot, ami évtizedekkel ezelőtt boszorkánysággal és hihetetlenséggel volt határos. – Hányszor történt ugyanis, hogy a pandúrok szeme láttára szorultak be üldözött betyárok a kondorosi csárdába és mégis mikor a pandúrok is a csárdához jöttek, hírmondónak való betyárt sem találtak benne.”

A II. világháború után raktár majd pártház volt. 1984-ben műemlékké nyílvánították. A korabeli eszközöket és berendezéseket a csárdában található múzeum rész őrzi. A múzeum megnyitóján, 2020. július 15-én jelen volt Oszter Sándor színművész is. Akárhogy is volt a története, a csárda napjainkban is várja vendégeit, de már korszerű konyhatechnikai eszközökkel felszerelve, egy pályázatnak köszönhetően pedig az épület is megújult.