2023 május első hétvégéjén barátaimmal kirándultunk egyet a Visegrádi-hegységben és Dömös környékén. Felkerestük Dömösön a prépostsági romokat, majd a piros háromszög jelzést követve egy embert próbáló túrát tettünk a Hubertus kunyhó felé, onnan fel a 639 méter magasságban található Prédikálószékhez, az ott található kilátóhoz ami 2016-ban épült, majd a Vadálló-kövekhez, végül a Szentfa-kápolna és a Szőke-forrás-völgye (Huzat-völgy) felé a Malom-patakot útba ejtve. Első megállónk a prépostsági romok megtekintése volt.

Dömös neve 1079-ben bukkan fel először Szent László király egyik oklevelében, amikor a Buden comes (ispán) kérésére adományozó-hozzájáruló oklevelet állított ki, amelyben az a veszprémi káptalanra hagyományozta paloznaki birtokát. Ebben szerepel először a település neve Dimis („… in curia Dimisiensi…”) formában. A XI. századi királyaink egyik kedvelt tartózkodási helyeként és birtokközpontjaként tarthatjuk számon Dömöst, amit krónikáink is megörökítettek. Elsőként 1063-ban tűnik fel a királyi udvarház említése, mikor I. Béla testét szétzúzta az összeomló trónja, ami halálát is okozta. A XI. század végén ez a királyi központ hercegi tulajdonba került, és 1107-ben itt alapította a prépostságot Könyves Kálmán király öccse, Álmos herceg, Antiochiai Szent Margit tiszteletére, amit Lőrinc esztergomi érsek szentelt fel.

Ekkor épült fel a kéttornyú, háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó román stílusú templom, főszentélye alatt a ma is látható altemplommal. Miután Könyves Kálmán megvakíttatta Álmos herceget, az a szintén megvakított fiával, II. (Vak) Bélával az általa alapított monostorba vonult vissza. A prépostság ekkor még nem épült fel teljesen, majd II. (Vak) Béla uralkodása idején, 1138-ra készült el az épület, amit a király is gazdagon támogatott adományokkal, melynek tényét adománylevélben rögzítették. A prépostsági épület a templom délkeleti sarkához csatlakozott.

A tatárjárás idején, 1242-ben az épületet feltételezhetően felgyújtották, majd hamarosan újjáépítették. Károly Róbert király idején meg akarták szüntetni és egyesíteni akarták az óbudai prépostsággal kánonilag, Zsigmond király pedig a bencéseknek akarta adni az épületeket. 1321-ben a fellázadt visegrádi várőrség támadásával porig rombolták a monostort. Két évvel később Visegrád lett a főváros, így helyreállították az épületeket. A XV. században Zsigmond király eltöröltette a dömösi prépostságot, és olivetán benedek rendi apátsággá alakíttatta át, de a szerzetesek néhány év után lemondtak az épületről, és elköltöztek. Végül a XV. század közepén a budai Szent Zsigmond prépostsággal egyesítették.

A török korban az épület végleg elpusztult, majd köveit a lakosság és Gróf Erdődy Ádám nyitrai püspök, dömösi prépost hordta el a XVIII. század elején, utóbbinak köszönhető Dömös barokk stílusú temploma, mely 1733 és 1744 között épült. 1977 ásatásokat végeztek a területen Gerevich László vezetésével. A kutatások során megtalálták a prépostsági templom falának köveit, valamint a tőle délre állt, téglalap alaprajzú palota és a délkeletre lévő prépostsági épületek falmaradványait is. Jelenleg az egykori szentélyt és az alatta fekvő, helyreállított altemplomot vehetjük szemügyre a helyszínen.