A napokban Csanádalberti és Királyhegyes környékén jártam, ahol több kastélyt és egy kriptát is felkerestem gyerekkori barátommal. Az első állomásom a Nicsovics-kastély volt Csanádalbertin. Megközelíteni nem egyszerű, földút vezet az épülethez, amely esős időben sarassá válik, így vezetnem sem volt egyszerű, a kocsi folyamatosan csúszkált. De célba értem végül. A kastély/kúria belül teljesen üres és elég siralmas állapotban van. Lássuk a történetét:

A szerb eredetű Nicsovics család a török hódoltság elől menekült Magyarországra, a XIX. században a Vajdaság középső részén, az észak-bácskai körzetben található Topolyán és Nemesmilticsen élt, ahol főként kereskedelemmel foglalkozott. A családi hagyomány szerint nemesi címmel is rendelkeztek a Nicsovicsok, erre utaló adat azonban nem maradt fenn.

1911-ben Nicsovics (I) György már 135 katasztrális holdas földterülettel rendelkezett Csanádalbertin. Testvére, Nicsovics Jenő pedig a pár kilométerre lévő Ambrózfalván gazdálkodott. Nicsovics (I) György halála után Nicsovics (II) György örökölte az itteni birtokot, az ő fia, Nicsovics (III) György irányításával építették fel 1923-ban a kastélyt, amely kései historizáló stílusjegyeket kapott. Az épület tulajdonképpen egy kúria, de az egyszerűség kedvéért nevezzük kastélynak. A kastélyt építtető Nicsovics (III) György 1930 környékén a Csanád-Arad-Torontál Vármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke volt. A kastély portikuszának lépcsője alatt az építkezés közben – a családi hagyomány szerint – egy üveget helyeztek el, ennek belsejében vastag papírlapok találhatók, amelyeken az építkezéssel kapcsolatos adatokat jegyezték fel.

1945-ben Nicsovics (III) Györgytől a földet elvették, a kastélyt pedig az államosítást követően a helyi termelőszövetkezet használta raktárként. A rendszerváltást követően a kastély gazdátlanul állva vált az enyészet martalékává. Az épület állapota folyamatosan romlott, részben az időjárás viszontagságainak, részben pedig az embereknek „köszönhetően”, akik az épület faanyagait elhordták. A kastély parkjának növényzete teljesen elvadult, az épületet is benőtte.

2020 nyarán a kastély visszakerült a család leszármazottjaihoz. Az elmúlt évtizedekben sokszor kérték a kastélyt, hiába, csak 2020 nyarán sikerült visszavásárolniuk. Az örökös, Nicsovics Pál azzal tervekkel vette birtokba az épületet, hogy a felújítását követően közösségi célokra hasznosítja majd a kastélyt. 2021-ben a tető hibáit javította saját maga, hogy megszűnjön a beázás. Értelmes funkciót szeretne találni az épületnek, olyat, amely a közösségnek is jó szolgálatára lesz, és ami esetleg több csanádalberti lakosnak munkahelyet is teremtene. Erre számos ötlete van már, ám ezekről még nem szeretne beszélni. A felújításhoz pályázati forrást keres, de akár befektetőkkel is együttműködne.

A kastély szabadon álló földszintes, megközelítőleg L-alaprajzú épület, aminek sarkait armírozás díszíti. Az armírozás egy falazási módszer, a kőhomlokzatok sarokköveit a homlokzat teljes magasságában vagy szakaszosan kidomborítják. Ehhez a sarkokat a falakba rakottaknál nagyobb, soronként váltakozó hosszú kváderkövekből építik ki úgy, hogy az úgynevezett futó és kötő kövek váltják egymást. Főhomlokzata 2+(1+A+1)+2 osztású, középen 4 toszkán oszlopon nyugvó középrész lép ki a fal síkja elé, amelyhez lépcső visz fel. A bal oldali oldalhomlokzat jobb szélén oldalrizalit lép ki a fal síkjából, amelyen kör alakú világítóablak látható. A jobb oldali oldalhomlokzaton 3 ablak található. A hátsó homlokzat bal szélén háromszög oromzattal lezárt oldalrizalit van, a jobb széléhez kapcsolódó szárny végét szintén háromszögoromzat zárja le. A szárny belső oldalán keskeny pilléreken nyugvó tornác fut végig. A kúria tetejét egykor díszes bádogablakok is díszítették.