Mezőhegyesen számtalan alkalommal jártam már, ez egy olyan Békés vármegyei település, ahol nem lehet betelni a műemlék jellegű épületekkel. Van itt szinte minden, amit a kíváncsi és fürkész felfedező csak kívánhat: magtárak, zabsilótornyok, eklektikus víztorony, diadalívek és az ország utolsóként megmaradt fagerenda vázas szállodája. Térben ugyan kicsit messze fekszik minden mindentől, de érdemes elmenni Mezőhegyesre, hogy láthassuk egy eltűnő világ utolsó emlékeit.

A mai bejegyzésben szereplő, boltozatos manzárdtetős torony 1830-ban épült. A birtokon 1830-1832 között terjedt el ez az új épülettípus. Ezek közül mára csak 7 maradt fenn. A toronyba felülről öntötték be a zabot, ami egymást keresztező lamellák között keveredve, szellőzve ért le a lefejtőzsákhoz. A torony befogadóképessége 500 mázsa volt.

Sajnos még Mezőhegyes viszonylatában is eléggé külterületen fekszik, csapadékos, sáros időben nem egyszerű megközelíteni. Az épület erősen leromlott állapotban van, ennek ellenére van benne valami műemléki, ipartörténeti szépség.