2022-ben barátaimmal – 13 év után – újra Torockó környékét fedeztük fel. Evvel a kirándulással kapcsolatban olvashattatok az oldalon pl. a Ferences kolostor és templomról, ami Körösbányán található. Ilyenkor persze útközben több helyen is megállunk, hogy kielégítsem csillapíthatatlan felfedező vágyamat. Mivel többféle útvonalon megközelíthető Torockó, ezért eleve úgy alakítottuk az útvonalat, hogy Borosjenőn is megálljunk a középkori várkastélynál. Abból adódóan, hogy felújítás alatt állt, sajnos belülről nem tudtam megnézni, de fontosabb, hogy fel legyen újítva, mint az, hogy én betegyem a már sok utat koptatott lábamat az erődítménybe.

A borosjenői vár első írásos említése - mint királyi vár - Castri Jeneu néven maradt fenn 1295-ből. A királyi várat az elkövetkező évszázadokban főleg a Losonczy család, de többek között János Zsigmond és Borbély György karánsebesi bán is birtokolta.

A XVI. században egyaránt volt német, magyar és török kézen is. A törökök 1566-tól 1595-ig uralkodtak felette. 1620-ban Gálffy György várkapitány kezdett hozzá a leromlott vár helyreállításához, de a 1645-ben az új kapitány, Haller Gábor kezdte el felújíttatni és helyreállíttatni a bástyákat, ugyanis I. Rákóczi György erdélyi fejedelem uralkodása idején a várat nagyban átépítették. Tehát a jelenlegi várat 1645-1652 között a Rákócziak építtették.

1658-ban újra a törökök ostromolták sikerrel. Falai között megfordult a híres török utazó, Evlia Cselebi is, aki így írt az erődítményről 1660-ban: „E városon belül, a várban csinos kis váracska [...]. Négy szögletén deszkatetejű négy erős torony van, mely falának szélessége húsz láb. E belső várnak egy nyugatra néző kapuja van, ennek árka is tele van folyóvízzel.” A várat 1693-ban foglalta vissza Veterani tábornok a törököktől és osztrák császári tulajdonná vált. Katonai jellege 1746-ban szűnt meg, amikor Mária Terézia parancsára a jenői helyőrséget az aradi várba rendelték.

Az 1848-49-es szabadságharc fontos történelmi eseménye fűződik hozzá: 1849. augusztus 21-én Vécsey Károly, vértanú tábornok itt adta meg magát az orosz Rüdiger tábornoknak. Jelenlegi, várkastély jellegű formáját az 1870-es neoklasszicista átalakítás során nyerte el. A sokáig Erdély legfontosabb végvárai közé tartozó épületet 1885 után honvéd kaszárnyának, 1901-ig laktanyának használták, a II. világháborút követően pedig kisegítő iskola, árvaház és nevelőintézet működött itt fogyatékkal élő gyerekek számára.

1970 és 1972 között felújítások történtek, majd a nagy értékű műemléképület 1998-ban került a város tulajdonába. A helyi önkormányzat később szerette volna restaurálni a rég elbontott külső erődítményből megmaradt egyetlen, a várkastélytól kb. 50 méterre található ötszögletű bástyát is. Az említésre méltó cselekmények 2019-ben indultak el: a reneszánsz stílusban épült, szabályos alaprajzú, négy sarokbástyás várkastély teljes körű felújítására 2019 nyarán nyílt lehetőség. Végül a kivitelező nagy késéssel, 2022 júliusában kezdett hozzá a munkákhoz. A csúszást az okozta, hogy a vártnál sokkal nehezebben ment a szükséges engedélyek megszerzése.

A munkálatok során megújult a tető, a falakra és a tornyokra is felkerült az új cserép jelentős része. Ezzel párhuzamosan külső és beltéri kőművesmunkát is végeztek. A felújítás után új funkciót fognak adni a várnak: konferencia- és kiállítási termeket alakítanak majd ki, helyet kap majd benne egy állandó tárlat, egy korabeli stílusban berendezett szoba, egy borozó és egy hagyományos mesterségeket bemutató műhely is.

A Regionális Operatív Program 23,273 millió lejt biztosított a beruházásra, amiből a vissza nem térítendő uniós támogatás 19,782 millió lej lett volna, azonban a kivitelezésre kiírt tendert kisebb összeggel, mindössze 18,972 millió lejjel nyerte meg az aradi kivitelező cég.