Békés vármegye igencsak bővelkedik kastélyokban és kúriákban, és életében meghatározó szerepe volt a Wenckheim családnak. A Wenckheim egy osztrák polgári család, amely a németországi Hund törzsből származtatja magát és amely Békés vármegye életében is jelentős szerepet játszott. Békés vármegyébe a Harruckern családdal történő házasság és kapcsolatok révén kerültek. A Harruckern család az 1700-as évek végére kihalt, a Wenckheim családnak pedig majdnem 20 kastélya volt a vármegyében. A többi mellett, Tarhos településen is:

Tarhos egy község Békés vármegyében. Nevét a hagyomány szerint Árpád fejedelem fiáról (Tarkacsu, Tarhacsi) kapta. A település egykor puszta volt, mely a királyi vármegyehálózat kialakítását követően a közelben létrejött Békés településhez tartozott. Ezért is említik gyakran Békés-Tarhosként. A terület jelentősége 1775-től nőtt meg, amikor a Wenckheim család birtokába került, akik kastélyt építtettek (a Kiskastélyt, 1864-1884 között) itt a XIX. század közepén - egy 23 hektáros arborétummal együtt -, amely körül aztán egyre több épület: gazdatiszti és cselédház épült. Ezáltal Békés külső tanyavilágában létrejött egy települési mag, mely a későbbi Tarhos község kialakulásának alapja lett. A település 1954-ig tartozott Békéshez, 1974-től pedig teljesen önálló község lett.

Fontos elkülönítenünk három épületet:

Kiskastély:

Nagykastély:

Zenepavilon:

Mindhárom épület egy 60 holdas parkerdőben, összefoglaló nevén a Kastélyparkban terül el. A Kastélypark egykori tulajdonosa gróf Wenckheim László és felesége Eleonóra Wood voltak. A főbejáraton belépve az első épület, a fent említett Kiskastély tárul elénk, majd a Nagykastély (épült az 1900-as évek elején), és végül a Zenepavilon, melynek kezdeményezője Gyulás György, tervezője Kaufmann Oszkár volt.

Gulyás György egy vállalkozó szellemű, Köröstarcsán született szegény paraszti gyerekből lett tanító, majd a Zeneakadémia elvégzése után tanár, aki a semmiből, egy világhírű iskolát alapított.

A általa létrehozott „Békés-tarhosi Országos Ének-és Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézet valamint a hozzá kapcsolódó Általános Iskola Kodály zenepedagógiai módszerének első gyakorlati megvalósulása volt, mely alapját képezi a mai zeneiskoláknak. Bölcsője a Magyar Zenekultúrának. Az általa megálmodott Énekiskola 1946-tól 1954-ig működött. A Zenepavilon 1952-1953 között épült, építését a tanárok és diákok segítették. 1953-ban Kodály Zoltán avatta fel. A két kastélyban (1946-tól a Kiskastélyban az iskola, a Nagykastélyban a líceumi leánytanulók internátusa, az irodák, a konyha és az ebédlő, valamint az igazgatói és a felügyelő tanári lakások) és a Zenepavilonban működő tarhosi általános iskolát, zenegimnáziumot és zeneművészeti szakiskolát azonban 1954-ben egy népművelési miniszteri rendelettel megszüntették és helyébe gyógypedagógiai intézetet létesítettek. A Zenepavilont egyébként eredetileg Gulyás György tervei szerint követte volna még irodalmi, természettudományos és sport pavilon is.

1976-tól 2009-ig Békés városa minden év június-júliusában a Zenepavilonban rendezte meg a Békés-tarhosi Zenei Napok hangversenyeit és az egykori tarhosi diákok találkozóit. A Békés-tarhosi Zeneiskolát mára kulturális élet területén elért eredményeiért Magyar Örökség Díjban részesítette a Magyar Örökség és Európa Egyesület.

Az épületek jelenleg magántulajdonban vannak ezért nem látogathatóak. A Zenepavilonba belátni sem igazán lehet, a területen meglátásom szerint kicsit elburjánzott a növényzet, igaz méhkaptárok is ki vannak helyezve az épület előtti parkban, így megközelítése óvatosságot is igényel.