A hétvégén egy nagyon tartalmas kiránduláson vettem részt állandó túratársammal a Zempléni Tájvédelmi Körzet szűkebb és tágabb környezetében. Kicsit OKT túráztunk, kicsit lazítottunk és pl kisvasutaztunk. Felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindent néztünk meg és kerestünk fel, mégis megpróbálkozok vele, legalább a helységnevek felsorolásával: Sátoraljaújhely, Füzér, Pálháza, Bózsva, Telkibánya, Gönc, Vizsoly, Gibárt, Korlát, Boldogkőváralja, Regéc, Óhuta, Sárospatak. Hazafelé útközben pedig: Olaszliszka, Ónod, Muhi.

A mainál aktuálisabb bejegyzés nem is születhetne, hiszen az utolsó nevezetesség amit felkerestünk, országunk történelmének egy szomorú fejezetéhez kapcsolódik. 1241. április 11–12-én a Sajó hídjánál, az akkori Mohi közelében a Batu kán és Szubotáj vezette mongolok megsemmisítő vereséget mértek IV. Béla király seregére. Vagy mégsem? Ez különféle szempontok alapján történő felfogás kérdése. Végül is a királyt nem sikerült elfogniuk, és a mai napig itt vagyunk, nemzetünk és országunk megmaradt, még akkor is ha sajnos lakosságszámában és méretében át is alakult. A csata miértjéről, előjeleiről és alakulásáról nem írok, mert vannak nálam sokkal szakavatottabb elmék, akik ezzel foglalkoznak. Egyébként az egyik hírportálon Bihari Dániel tollából és az általa megszólaltatott történészek munkájából egy nagyon sok részes, alaposan kimerített cikksorozat is született a témában.

Mindenesetre 1242. január második felében az egyesült sereg Batu kán vezetésével végül átkelt a befagyott Dunán. A megtámadott települések közül Esztergom és Székesfehérvár vára, valamint a pannonhalmi monostor tudta sikeresen visszaverni az ostromot. Nem sokkal ezután a hódítók váratlanul kivonultak az országból. Ennek okaira manapság több feltételezés is született. A Trauig menekülő IV. Béla a mongolok kivonulását követően végül újjáépítette a kifosztott országot. A rövid, ám pusztító mongol uralom tatárjárás néven vált a nemzeti emlékezet részévé. Amit a mai napig nem nagyon értek, mert nem a tatárok, hanem a mongolok törtek be, de ha valaki meg tudja magyarázni nekem, akkor várom a kommentszekcióban.

Egyébként érdekes tény, hogy a mai Muhi nem az a település, melynek határában 1241. április 11-én lezajlott a csata. A dúlás során Muhi teljesen megsemmisült, majd a XIV. századi benépesítését követően újra elnéptelenedett. A közelében található szintén elpusztult Poga nevű falu a törökök kiűzését követően, a XVIII. században újra benépesült, majd 1928-ban a csata tiszteletére felvette a Muhi nevet. Az egykori Mohi területén ma az M30-as autópálya miskolci (nyugati) bekötőútja halad keresztül, amelyet három tó fog körül.

A mai Muhi közelében, a 35-ös főút mellett felállított és Vadász György, Váncza László, valamint Kiss Sándor tervei alapján készült emlékmű a csata hősei előtt tiszteleg. A jelképes sírhalmot ábrázoló dombhoz a földet az ónodi vár romjaitól hordták el. Természetesen ott is jártunk, arról is jön majd cikk. A dombon 71 kereszt áll az elesett keresztény katonák emlékére. A Szárnyas angyal fából faragott szobrát 1992-ben helyezték el a Johannita Lovagrendnek a muhi csatában részvevő tagjai emlékére, valamint a templomos lovagok is külön emlékkeresztet állítottak a sírhalmon. Fából készült, spirális rámpán lehet feljutni a domb tetejére, ahol egy fából készült kettős kereszt-harangtorony áll egy oszlop tetején, mely a domb közepén tátongó üregből emelkedik ki. Az emlékmű fagerendákkal fedett sétálóútjai felülnézetből egy kocsikereket formáznak, felidézve a szekerek sokaságából felépített védelmi vonalat a magyar tábor körül.

Az 1991-ben, a csata 750. évfordulója alkalmából átadott emlékművet 2018 májusában újították fel.