Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 vagy 1747 – Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.) császári testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége, korszakának legjelentősebb alakja, költő, drámaíró, műfordító, filozófus, politikus, a bihari remete.

Bessenyei 1787-ben Pusztakovácsiba (a mai Bakonszegbe) költözött, ahol remete életet élt 1804-ig, míg súlyos betegsége miatt bátyjának, Lászlónak leánya Anna ide nem költözött hozzá ápolónak. Csendes napjait mezei gazdálkodással, vadászattal, írás-olvasással töltötte és csak kevés emberrel érintkezett. Kéziratait halála előtt a Nemzeti Múzeum Könyvtárának, másolataikat korábban a sárospataki kollégium könyvtárának adományozta. Egyházi szertartás nélkül temették el 1811-ben, udvara kertjében kedvenc almafája alá, ahol sírja 70 évig jeltelen volt. Hamvait 1940-ben átszállították Nyíregyházára az Északi-Temetőbe.

A Bessenyei György Emlékházat 1965-ben nyitották meg. A vályogfalú, fafaragásos tornácú, 18. századi nádfedeles parasztházban érdekes kiállítás kerül bemutatásra, ahol tablókon és használati tárgyakon keresztül tekinthető meg Bessenyei élete, munkássága. A kertben Kurucz Imre Bessenyeit ábrázoló mellszobra áll. A kertet védetté, a portát pedig természetvédelmi területté nyilvánították.

Az Alföldi Kéktúra teljesítése során jártam erre. Bakonszegen a Hunyadi utca 103. szám alatt található. Megtekinteni belülről csak előzetes bejelentkezés alapján lehetséges.